Beszéljünk egy picit a Landorhegyről. Már csak azért is, mert nekem ez a városrész sokáig kiesett a „vonzáskörzetemből”. Ahhoz képest, hogy zalaegerszegi vagyok, túl sok időt nem töltöttem el a környéken. Sem olyan rokonom, barátom nem élt itt, aki miatt gyakran jártam volna erre, vagy mondjuk nyári szünidők alatt a házak között csatangoltam volna.
A Landorhegy gyerekkoromban kimerült abban, hogy néha meglátogattam az anyukámat a ruhagyári szerkesztőségi szobájában, meg hogy az egykori pártiskola (ma főiskola) tornatermébe jártam karate edzésre. Bemelegítésképpen úgynevezett Pais-köröket futottunk az iskola – VMK – kiserdő szakaszon (fúúú, de utáltam). Később meg szinte csak a VMK programjai miatt ejtettem útba a városrészt. (Jó-jó, volt pár év, amikor a Skála nevű műintézmény rock-diszkóját, meg a Napfény blues-kocsmáját is sűrűn látogattam hétvégente; de hát az éjszakai móka volt, és legkevésbé sem a helyi épületek és köztéri alkotások jártak a fejemben.) Az elmúlt bő másfél évben viszont úgy adódott, hogy gyakran gyalogoltam keresztül a városrészen; mindig más-más utat választva a belváros felé. Közben próbáltam a fejemből eltüntetni azokat az évtizedes sztereotípiákat, hogy a Landorhegy egy élhetetlen, ronda, beton-dzsumbuj. Tény, hogy utcái, terei klasszikus értelemben véve talán nem képeslapra valók – bár mivel engem épp nem a klasszikus megoldások érdekelnek, látok benne némi fantáziát 🙂 – azért találni itt számos érdekességet és feledésbe merült értéket. Ami nyilván azért merült feledésbe, mert a szocializmus korszakából származik, és mint ilyen, csak kidobni való, gonosz dolog lehet. Pedig szerintem bőven eltelt már annyi év, hogy kellő távolságból, ideológiamentesen és értékelvűen tekintsünk egy-egy épületre, szoborra, vagy más köztéri objektumra. A következő képeken (a teljesség igénye nélkül) ezekből válogattam össze a kedvenceimet. A fotók az elmúlt 1-2 év termései. Segítségemre szolgált közben a Landorhegyi Településrészi Önkormányzat nyár elején szervezett múltidéző sétája, aminek köszönhetően több olyan helyre is el-, illetve bejutottam, ahová magamtól eszembe sem jutott volna. Így szereztem tudomást például arról, hogy van egy hátrahagyott Szabolcs Péter szobor (Zászlóvivők) a hadkiegészítő parancsnokság utcafronttól távol eső udvarán. Sorsa elég bizonytalan. Ami a Landorhegy „koordinátáit” illeti: nálam hangulatában és stílusában az olai-csomópont, Platán sor, Göcseji út és az attól északra, észak-nyugatra lévő utcák fedik le a területet; a „hegyeket” már nyilván nem számítva bele. Így kerülhetett be a válogatásba a „Betonként” emlegetett egykori vendéglátóhely épülete (bár oldalára olai van írva), vagy a Deák-iskola kollégiumának udvarán található Ollós lány, ami régen a Ruhagyár területén állt. Megint elmondom, amit hasonló posztok esetén szoktam: hagyományos értelemben véve nem szép képek ezek, de árulkodóak. Sokszor a múlt üzenetét és a jelen kor életstílusát egyszerre hordozzák magukban. Szerintem emiatt fontos olykor a fókuszba helyezni őket.
Fotók:
|
Landorhegyi út – Fodrászat |
|
A volt laktanya (ma főiskola) előtt található ez a… szerintem műalkotás. Letisztult forma, hangulatos szín, keretből kifutó graffiti, ami harmonizál a lábazattal. És a növényekről, mint organikus kiegészítőkről se feledkezzünk meg 🙂 |
|
Beton 1. Felhívnám a figyelmet a kockás függönyre |
|
Beton 2. Ebből az épületből némi felújítás és átszínezés után sok jó dolgot ki lehetne hozni. |
|
Beton 3. OLAI 🙂 |
|
Ennek a kompozíciónak Városköszöntő a neve. 1980-ban készült. (Paizs László alkotása.) |
|
A fodrászat még működik… |
|
Tízemeletes az olai csomópontnál. Az ABC pár hónapja bezárt…
|
|
Palánk magány. Az egykori Pais-iskola udvara. |
|
Színharmónia! 🙂 |
|
Tegye fel a kezét, aki tesiórákon járt ide úszni! |
|
Látkép, Pais-iskola tetővel. |
|
A gömbjuharok egész szépen feloldják a garázssor „kockaságát”.
|
|
A rendezettségen túl, van valami ódonság és szomorúság ezekben a garázsokban…
|
|
…és szép szöget zárnak be a lakóépülettel – persze csak bizonyos szögből |
|
A Gasparich utca igazi ásza; távolról… |
|
…s közelről 🙂 |
|
A Madách utcában elég jók lettek az ablakok körüli színezések.
|
|
Amikor a szocializmus modernitása és a digitális korszellem összekapcsolódik egy feliratban: www.landorhegyi.hu |
|
Menzaépület – sajnos a nyár folyamán eltűntek a csempék 🙁 |
|
Az Ollós lány. Szerintem a szobrokat hátulról is meg kell nézni, hiába elölről koszorúzzák őket. (Mondjuk ezt pont nem szokták.)
|
|
Fiú kecskével (részlet). A Landorhegyi úti házak között található. 1971-ben készült (Somogyi Árpád műve). |
|
Ho bácsi… |
|
Szabolcs Péter elfeledett szobra. |
|
Az Űrhajós emlékmű (Déryné utca). Ez az egyik nagy kedvencem! Sajnos nem sok figyelmet kap, pedig elég jó kis kompozíció. A felirat kezd olvashatatlanná válni. Úgy kezdődik, hogy: „Az emberiség nem marad örökké a földön….” |
|
Big City Life. YESSS! |
|
|
Légy KÉPben a KulTour-Vidékkel! 🙂