Prága, turnéállomás! – Axl Rose, Kafka, meg a Pisilő férfiak

Azért mentem most Prágába, mert 1992-ben még túlságosan kislány voltam ahhoz, hogy a szüleim elengedjenek Budapestre… Guns N’ Roses koncertre. Valószínűleg most is lemaradtam volna a buliról, ha a barátaim nem állítanak kész tények elé. Hezitáltam ugyanis nem keveset, hogy vajon érdekel -e ez még engem ennyi idő távlatából? Egy félig halott zenekar, ami csak …

Május 1. Dunaújváros – Majális nutellás-banános palacsintával

A helyszín autentikus, az ünnep már nem. Nincs felvonulás, se sör-virsli akció. Lenin szobra a város múzeumának kőtárában pihen, limlomok közt; bár még áll, nem dőlt el. Ennyi jár is a régmúlt idők, meg a ház szellemének, hiszen pártszékháznak épült annak idején, nem múzeumnak. Aratók A „vasmű” parkolója tele van autókkal: igen, manapság munkaszüneti napon …

Helló Krakkó, Good bye Lenin (II.) – Nowa Huta, hutnikok és (át)alakuló szocreál

Nowa Hutát mindenképpen ajánlom – írta e-mailben az egyik barátom Lengyelországban élő barátja. De egyből mentegetőzésbe is fordult a mondat, hogy talán inkább csak a „szocreál szerelmeseinek” (abból is a hardcore-oknak). Meg különben is, lehet, hogy ez csak neki érdekes…szakmai ártalom, és a többi. Tévedett ez az ismeretlen ismerősöm, mert az efféle hardcore-ra vevő vagyok …

Helló Krakkó, Good bye Lenin (I.) – Pí egyenlő Pirog

Lehetett volna Cseh Tamás miatt is, mert olyan jól nézett ki, ahogy a fiával abban a 2000-es filmben álltak az étkezőkocsi pultjánál. Aztán kiborult a sör („Anyád fényképe elázik, bazdmeg!”), miközben robogott a vonat észak felé. Szóval azóta ott motoszkált, hogy egy ilyen vonattal Krakkóba azért el kéne… majd egyszer. Meg hát ott van a …

Uborkavadászat a jövő piacán – Közösségi tér marad a vásártér?

1 forint 50 fillér volt az ára annak sósperecnek, amit az az Eszti nevű lány adott a kezembe hétről hétre, aki a zalaegerszegi piac vásárcsarnokában dolgozott; amikor én még ovis voltam. A jobb oldalon volt a pékség, kígyózott előtte a sor péntek reggelente. Vagyis már inkább 10 óra után jártunk, de a nagyanyámnak az még …

Izmok, keblek, és más szobor-formák – Szellemi kalandozás a köztereken

Most ilyen csajosan kezdem, hogy vajon melyik szexibb: a követ emelő munkás, az Íjász, vagy netán az Ad astra? Deákot szóba se hozom, ő nem az a kategória, maradjon egyszerűen csak bölcs. Nyilván köztéri szobrokról van szó, felütésképpen zalaegerszegiekről. (Illetve ez így nem teljesen igaz, hiszen például Kisfaludi Strobl Zsigmond műveiből több példány is fut …

Pedálozás vágyott és valós utakon – Bringa-dizájn és élhető város

Mi lehet jobb dolog annál egy szimpla nyári délelőtt, mint az ország egyik legszebb szecessziós épületében, formatervezett bicikliket nézegetni? Hát az, ha végül azzal szembesülsz, hogy a kiállítás, amire jegyet váltottál, egy olyan világba (városi létbe) kalauzol el, amilyenbe mindig is élni szerettél volna. A VH1-es csodabringa Idealista, meg utópista vagyok egyszerre, legalábbis innen a …

Meseország és aktív sörcsapok – Írország átlóban

Megérkezni egy fővárosba éppen akkor, amikor kikap az ország futballcsapata az EB-n, nem a leglelkesítőbb dolog. Dublin, június 26.; negyed órával a mérkőzés után. Mindenki részeg. Ez nem túlzás, ez komoly! Talán még abban a kutyában is volt némi töltés, akit a gazdája tolt egy elkötött bevásárlókocsiban valahonnan valahová. Csupa zöld 🙂 Egy leittasodott nagyvárosban, …

Reneszánsz hajnal, bohém est – Firenze gyorstalpaló

Az abszolút reggel olyan állapot, mikor annyira korán érkezel valahová, hogy még a kávéházak is zárva vannak. Firenze; Stazione di Santa Maria Novella. Még 7 óra sincs, pedig a vonat majd’ egy óra késéssel gördült be a pályaudvarra. Tizenkét óra zötykölődés és rázkódás után kiszállsz, kóvályogsz. Lerakod a csomagod az állomás megőrzőjében, mert a szállást …

Volt Gól, nincs Gól – Egy kocsmaépület végnapjai

Mindjárt az elején bevallom, hogy a zalaegerszegi Várkör utcában lévő Gól borozó/söröző halványan sem volt az a típusú vendéglátóipari egység, amilyenekbe járni szoktam (lány létemre, de erről  majd később…). Még újságíró gyakornok koromban menekültem be egyszer egyik kollégámmal egy jeges március 15-én, mert a Deák téri szónoklatnak és néptáncparádénak sehogy sem akart vége lenni. Hideg …