A vidéki kultúra nemcsak az, ami a lokalitásból fakad, hanem ami folyamatosan képes reagálni a globális hatásokra.
Nem árulok el vele nagy titkot, hogy amióta rendszeresen bringázom (és ennek már 14 éve) szinte minden alkalommal útba ejtem a Gébárti-tavat; vagy bemelegítésképpen, vagy afféle levezetésképpen. Már nem tudom, hogy miért alakult ez így (lehet, hogy valami szerelemi bánat sodort először a tópartra :), mindenesetre van valami nyugtató, sőt néha kissé melankolikus hangulata a …
Mindjárt az elején bevallom, hogy a zalaegerszegi Várkör utcában lévő Gól borozó/söröző halványan sem volt az a típusú vendéglátóipari egység, amilyenekbe járni szoktam (lány létemre, de erről majd később…). Még újságíró gyakornok koromban menekültem be egyszer egyik kollégámmal egy jeges március 15-én, mert a Deák téri szónoklatnak és néptáncparádénak sehogy sem akart vége lenni. Hideg …
Van abban valami báj, ahogy az adventi időszakban megindul a tömeg délutánonként a zalaegerszegi városközpont felé. A báj szót itt hagyományos, boszorkányos értelmében használom, mert a munkából kiszabadult emberek időnként tényleg olyan ábrázattal közelítenek a Dísz tér felé, mintha valaki varázserővel irányítaná őket; pont akkor, pont arra a helyre. Az erő persze leginkább az illatokban, …
Eszembe jutott egy ősrégi vicc, ami szerint az az összefüggés a tér az idő és a tömeg között, hogy ha jó az idő, kimegy a tömeg a térre. Ki hát, még akkor is, ha történetesen az a bizonyos tér nem éppen a legszebb. Túl van az első nyarán az átalakított zalaegerszegi Dísz tér. 2014 októberében …
Az 50-es, 60-as években számos magyarországi városban, sőt kisebb településeken is, létesültek strandok és fedett uszodák, hogy „államilag” mindenki számára elérhetővé tegyék az intézményesített fürdőzést, mely régen fényűzésnek, úri passziónak számított. Ezek a strandok a könnyű megközelíthetőség érdekében általában a belvároshoz közel eső területeken épültek fel. Ma már erősen leromlott állagú, avíttnak tűnő bódésoraikkal, pihenésre …
Néha meglepően harmonikusan tudnak elrendeződni, és egymás mellett létezni olyan dolgok, amiket külön-külön nem igazán szeretek. Tökéletes példa erre a zalaegerszegi Rózsák tere (ami a köztudatban még mindig Kálvária térként szerepel). Kápolna temetővel, Kisfaludi Strobl Zsigmond „A kis makrancos” szobra, református templom -és hivatal, evangélikus egyházközösségi hivatal, liget és park, olajipari munkásoknak épített sem nem …
Nem is történhet jobb dolog egy hétköznapokon nem túl mozgalmas belvárosi kis térrel, minthogy az adventi időszakban leparkol rajta egy dizájnos busz. És ugyanígy; nem történhet jobb dolog egy kiszuperált régi busszal, minthogy kicsinosítva és „felturbózva” szórakoztatásra, legfőképp gasztronómiai célokra használják. Már tavaly télen is nagy feltűnést keltett a zalaegerszegi Kossuth téren ideiglenesen állomásozó Tütü …
Vissza a jövőbe, és a moziba! Ez a jó kis képzavar azért jutott eszembe, mert a napokban valamelyik tévécsatornán belefutottam a Vissza a jövőbe filmtrilógia első részébe, és rájöttem, hogy ez volt az első film, amit szülői felügyelet nélkül nézhettem meg a moziban, és a nagyteremben! Hogy matiné előadás volt -e, vagy a kora esti …
Sosem rajongtam túlságosan azokért a képeskönyvekért, amelyek idillikus módon, néha már álomszerűen ábrázolnak egy-egy várost; illetve annak néhány kiragadott épületét, terét. Persze tisztában vagyok vele, hogy turisztikai és marketing szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül egy-egy ilyen albumba, és hogy reprezentációs ajándékként sem lehet akármit becsomagolni. Mégis, kicsit idegenkedve lapozgatom az általam ismert (vagy …
Befejezetlen Fischer-szobrok állnak posztamenseken a művész régi nappalijában. Közben lent, a volt műteremben jótékonysági kiállítás és vásár. Fiatal tehetségeket támogató ösztöndíjra gyűlik a pénz; őrizve és továbbvíve ezzel is Fischer György szobrászművész-tanár szellemi örökségét. Na meg azt az önzetlen pedagógusi hozzáállást, amitől nyitott műhellyé vált egykor a háza, és amellyel rengeteg fiatal alkotót indított útnak, …