Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem van valami vicces abban, hogy a zalaegerszegi Platán soron, az egykori Lenin szobor szomszédságában Pajtások címmel avattak szobrot. Tudom persze, hogy a pajtások szó jóval régebbi, mint a kommunista eszme (az etimológiai szótár szerint török eredetű), de mégiscsak a 2. világháború utáni időszakban kapott egy igen erős és hosszú évtizedekig tartó ideológiai töltetet.
Nem kell hosszan magyarázni: az úttörő mozgalom lelkes (vagy muszáj) tagjait e közös (gyűjtő)névvel illették. A pajtás rengeteg úttörődalban is előfordult, sőt 1946-89 között egy gyermekújság is ezt a nevet a viselte. Ezenkívül gyakorlatilag bármit el lehetett nevezni e barátságot, (nem katonai értelemben vett) bajtársiasságot, testvériességet és egységet kifejező szóval.
Hogy ma mennyire használjuk? Néhány korosztály még biztos, ha a barátairól, haverjairól beszél (de akkor is inkább viccesen, ironikusan, vagy a rövidített „pajti” formában). A mai gyerekek/fiatalok viszont nem hiszem, hogy sűrűn kiejtik a szájukon, sőt egyenesen régiesnek tartják (nem reprezentatív felmérésem alapján). Szóval egy ideje már átléptünk a Tesó, Bro’, Sziauram! korszakba. (Utóbbiról szívesen látnék egy szobrot.)
Mostanában, amikor országszerte a nemzet nagyjairól és a történelem fontos eseményeiről készülnek gyors tempóban köztéri művek (legyenek azok akármilyen minőségűek), legalább elmondhatjuk, hogy a Vizslapark bejáratánál van valami „folytonosság”. A szigorú Lenin helyére pajtások – jelen esetben mindenki által szerethető gyerekek és kutyusok – jöttek, akikre már nem bűn felmászni. A kompozíció címe meg nem „trollkodik” bele, nem akarja erőszakosan átalakítani az 1969-ben átadott Ifjúsági park ha nem is szellemiségét, de hangulatát. Persze az ideológia az elmúlt évtizedekben már nagyjából lekopott a szóról, így akár újrahasznosítható, újraértelmezhető.
Maximum a legkisebbeknek el kell magyarázni a jelentést, illetve azt, hogy 2 kutya+2 gyerek miért = pajtással.
Az egész meg onnan jutott eszembe, hogy kispajtás koromban minket még kivezényeltek az akkor óriásinak tűnő Leninhez, hogy nem tudom milyen alkalomból papír zászlócskákat helyezzünk el a szobor talapzatánál. Ehhez képest kutyaháton „lovagolni” maga a szabadság.
