Van valami vicces paradoxon abban, ha egy ókori sztoikus filozófiára reagáló művészeti installációnak a Puccs nevű kiállítóhely ad otthont. Mert akkor az alkotó – valamiféle manipulatív művészeti cselszövés révén – arra szeretné rávenni a nézőt, hogy hirtelen felindulásból vonuljon apátiába? Vagy éppen ellenkezőleg: vegye végre észre, hogy a cselekvés hiánya, a világ történéseibe való „bölcs” beletörődés, egyfajta merénylet önmagunk ellen.
A kérdés olyannyira izgalmas, hogy megér háromórányi buszozást is Zalaegerszegről Budapestre. Tóth Norbert képzőművész ugyanis a fővárosi Puccs nevű projektgalériában mutatta be Zénonok című installációját. Szívesen mondanám, hogy a látogatással és az interjúval merényletet követtünk el ellene (kezdetben volt ilyen tervem), de a találkozáshoz sajnos muszáj volt időpontot egyeztetnünk.
A Puccs csak néhány lépésre van a Rákóczi téri metrómegállótól, egy szürke, belvárosi kis utcában. Mivel már sötétedés után értünk a helyszínre, sokkal intenzívebben hatott a galéria utcára kivetülő fénye. A kiállítás részeként az alkotó a belső teret utópisztikusan színesre tervezte: a kék, vörös és sárga árnyalataival és annak esti megvilágításával a naplemente hangulatát szerette volna a kopár utcába csempészni. Eddig szándékosan nem mondtam, de Tóth Norbert installációját, vagyis a művészi projekt aktuális állapotát „csak” a kirakatból nézhette meg az egyszeri látogató. Akik igazán kíváncsiak voltak az akcióra, azoknak viszont érdemes volt többször is ellátogatni a galériához, hogy láthassák Zénon apránként szétmálló, széttöredező (agyag)fejét. A kiállítás több mint három hete alatt ugyanis az ókori figura hatpercenként vízágyú-fröccsöt kapott az arcába. Ottjártunkkor már egy óriási lyuk tátongott az arckoponyán, elég ijesztő és nyomasztó látványt keltve.
– Kicsoda Zénon, és miért került többesszámba a kiállítás címében?
– Mert két Zénon volt az ókorban. Az eleai, aki a paradoxon elméletével foglalkozott, és a kitioni Zénon, aki a sztoikus filozófiai iskola alapítója volt. Meglepő módon a Google kereső mindkét személyhez ugyanazt azt az arcot dobja ki. Ez érdekelni kezdett. Az egész projekt ötlete egyébként onnan ered, hogy évekkel ezelőtt művészettörténet órához híres ókori személyek ábrázolásait kerestem az Interneten. Így láttam meg a két Zénont, gyakorlatilag egy fejjel. Ez elindított bennem egy játékot. Ráadásul ha valami drámaiságot akarunk kifejezni, akkor az ókori férfiideál, vagyis a szakállas, gondolkodó férfi karaktere pont alkalmas erre.
– Választhattad volna a paradoxon képviselőjét is, de inkább a sztoikus „úton” indultál el. Miért?
– Mert menet közben arra is rájöttem, hogy annak idején az egyetemen mennyire szerettem a görög filozófia órákat, ezen belül is a sztoikus filozófiát. Ami nyilván egy szélsőséges gondolkodás volt akkor. Érdekelt, hogy napjainkban mindez mennyire működhet. Az apátia, a dolgokba való beletörődés, a bölcsnek tűnő belenyugvás lehet, hogy az ókorban egyfajta kivonulás, vagy tiltakozás volt. Vajon mit jelent mindez ma, és mi lehet a következménye annak, ha nem akarunk dolgokkal foglalkozni. Néhány éve a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben nyílt tárlatomon amúgy már látható volt Zénon, a mostanihoz hasonlóan egy erózió „áldozataként”. Most újraalkottam és más kontextusba helyeztem a figurát…
– …egy Puccs nevű helyre, ami – ha már a paradoxont emlegettük – eléggé ellentmondásos. Vagy mégsem?
– A Puccsot a Parallel Művészeti Alapítvány működteti, akiknek több kortárs projektjük is van. Többek között kiírtak egy pályázatot ennek az időszaki kiállítótérnek a hasznosítására. Néhány hetes turnusokban váltják egymást a nyertes alkotók. Mikor megláttam, hogy mi a neve a galériának, nekem is beugrott ez a kettősség és ellentmondás, ami a puccs és a sztoikus fogalmak között van, ezért elhatároztam, hogy pályázok a Zénon-projekttel. Így került tulajdonképpen a kirakatba a téma. Volt még egy oka annak, hogy pályáztam: a projekt – melynek kurátora Pintér Gábor – címe az, hogy „Belátás”. Ennek a kétértelműsége is tetszett. Egyrészt úgy értelmeztem, hogy belátni egy valószínűtlen térbe (ami az installáció fizikai megjelenítése), másrészt, hogy „belátásra térni”; nem csak elméleteket gyártani, hanem cselekedni.
– Nekem a Zénonok – így többesszámban – kicsit azt is jelenti, hogy akár te, vagy én, tehát bárki lehet Zénon. Vagyis egy olyan ember, aki nem cselekszik, szenvedélymentes életet él, beletörődik sorsába.
– Tényleg aktuális a kérdés. Ha nem csinálsz semmit, miközben folyamatosan fröcsög rád valami (itt most víz), akkor egy idő után szétesel. A kitioni Zénón által alapított sztoikus filozófiai iskola legfőbb eszméje a szenvedélymentes mértéktartás volt, ami azt mondta, hogy az embereknek mindig higgadtan, tökéletes belenyugvással kell szemlélniük a külső eseményeket. Az installáció viszont a maga látványos módján azt állítja, hogy a passzív szemlélődés, a cselekvés hiánya saját magunk vesztét is okozhatja! Sőt, mivel kirakatban van a széteső szobor, egy kiszólás is lehet ez az utca emberének, hogy ha csak figyeltek és nem csináltok semmit, akkor valaki áldozattá válhat. Hosszú távon pedig a ti bőrötökre is mehet a játék. Nagyon izgalmas volt az is, hogy a kiállításmegnyitón páran megkérdezték, hogy a mostani háborús helyzet ihlette-e az alkotást. Pont pár nappal korábban tört ki az orosz-ukrán háború, és ebben a szituban úgy látszik ez az installáció is kapott egy újabb értelmet. Annak ellenére, hogy a projekt jóval korábbi. A jó műalkotásoknak viszont pont az lenne a lényege, hogy mindig, minden korban aktuálisak legyenek. Így ezt a nézői reakciót nagy megtiszteltetésnek vettem.
– Nyilvánvaló az installáció társadalomkritikai jelentése. Érzed a körülöttünk lévő apátiát?
– Igen, nagyon is…!
– …és erre olyan alkotásokkal reagálsz, amik megsemmisülnek vagy önmaguk, vagy egy külső erő által? Ez már a sokadik ilyen kísérleted.
– (Lehet, hogy abba is hagyom egy időre!) Nem akartam aktivista alkotó lenni, mert a képzőművészetnek ez az ága kevéssé érdekel. De az is igaz – még ha elcsépelt szöveg is –, hogy a művészetnek valamiféle tükröt kell tartania, így bizonyos jelenségeket nem lehet megkerülni. Itt élünk, alkotunk, az események hatnak ránk, tehát a munkák óhatatlanul kapnak egy társadalomkritikai töltet. Viszont én inkább általánosságokban, vagy történelmi párhuzamokban szeretek gondolkodni, és nem egy konkrét, vagy aktuális szituációra reagálni egy-egy művel. Utóbbit túl direktnek érezném. Most inkább a filozófiai alap érdekelt, kivetítve a jelenre. Illetve az illékonyság, ami már tényleg több projektemnek is központi eleme volt. A társadalomkritikára visszatérve: ha sok ilyen jellegű mű születik, akkor az azt is jelzi, hogy olyan események zajlanak körülöttünk, amik foglalkoztatják az embereket, és a művészeket is.
– Inkább globális, vagy inkább helyi/hazai témák ezek?
– Is-is. Magyarországon azért politikai színezete is van a dolognak, hiszen a politika már a hálószobánkig eljutott. Ez minél inkább így van, annál inkább reagál rá a művészet valamilyen eszközzel. Valószínűleg, ha a politika és a hozzá tartozó ideológia kevésbé telepedne rá a társadalomra, akkor a művészetekben sem jelennének meg ennyire ezek a kérdések.
– Beszéljünk kicsit a projekt technikai hátteréről is. Egy agyagszobrot vízágyúzol szét egy mini készülékkel. Nem volt nehezebb elkészíteni ezt az időzített szerkezetet, mint megmintázni Zénon fejét?
– Hát, majdnem! De szerencsére egy kiváló csapat segítette a munkámat. Arra mindig ügyelek, hogy az ilyen jellegű installációknál legyen egy szakértői stáb mellettem. Most többek között egy autóvillamossági szakember közreműködésével készült el az időzítő. A pici vízágyú, ami hatpercenként lő egy vízfröccsöt Zénonra, egy IFA ablakmosó-berendezéséből és egy Suzuki fúvókájából készült. Úgy van beállítva, hogy a kiállítás ideje alatt reggel 7-től este 9-ig spricceljen. A terv az, hogy ami megmarad a fejből, azt Csuti Tibor fazekas kiégeti, és így a torzóból egy kiállítható tárgy lesz, ami már önálló műként is funkcionál.
– Akkor egy kicsit Zalaegerszegen is leszel? Mostanában mintha elég sokat lennél távol az otthonodtól. Ez tudatos, vagy inkább hirtelen ötletek és projektek indítanak útnak?
– Tudatos. Egyrészt örülök, hogy most a járványhelyzet korlátozásai után újra lehet jönni-menni, utazni. Budapesten azért szeretek lenni, mert sok jó program zajlik itt, ami inspirál. A másik oka a távollétemnek az, hogy picit csalódtam a zalaegerszegi művészeti- és kulturális közegben. Valahogy nem érzem most annyira magaménak, de nyilván ez változhat. Inkább az motivál, hogy világot lássak, részt vegyek különböző projektekben, akár nemzetközi szinten is.
Tóth Norbert a kiállítás látogatóit egy ajándékkal is meglepte: saját készítésű, Zénon-fejű csokinyalókát osztogatott. Így az ókori bölcs a szopogatás révén is teljes nyugalommal semmisült meg. Bár talán ezúttal pontosabb átlényegülésről beszélni, hiszen a csoki (kakaó), mint tudjuk fontos energiaforrás; a bennünk keringő Zénontól így akár még lendületet is nyerhetünk valamiféle aktivitáshoz.
