Vannak megunhatatlan helyek, ilyen például a szombathelyi Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház, ahol rendszeresen szerveznek különféle tárlatvezetéseket. Ez önmagában nem nagy meglepetés, azt is mondhatnám, hogy manapság egy múzeumnak kötelessége ilyesfajta programokkal „életben tartani” az állandó, vagy az időszaki kiállításait.
Különösen kedvelem az Iseumot amiatt, hogy ezeken a tárlatvezetéseken nem akarják az egész kiállítási anyagot minden egyes alkalommal lenyomni a látogató torkán. Inkább egy jól megválasztott (aktuális, vagy napjaink valamely kulturális jelenségére is utaló) téma mentén, csak egy-két tárgyat helyeznek a középpontba. Nem terjengősen, maximum 45-50 percben, közérthető módon, de mégis tudományos megalapozottsággal hívják fel a figyelmet a gyűjtemény valamely becses darabjára, vagy a római kor vallási életének egy-egy momentumára.
Volt már szó a Harry Potterben megjelenő mitológiai szimbólumok és az Iseumban kiállított egyes tárgyak szimbolikus jelentésének, vallási hátterének párhuzamairól (pl.: a Sirius-jelenség). De arról is, hogy az egyik női alak miért tart egy furcsa babacsörgőt a kezében? (Isisről van szó, akit a Nílus áradását jelző hangszerrel, a szisztrummal ábrázolnak.)
Legutóbb pedig – karácsonyhoz közeledve – „Mithras Savariában” címmel rendeztek egy múzeumi sétát a kiállítótérben. Az Isten, aki december 25-én született egy sziklából. Ismerős történet, vagy mégsem? Ki az a Mithras? Jézushoz hasonlóan valóban Karácsonykor született ő is? Nagyjából ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni Sosztarits Ottó régész.
Mithras régóta foglalkoztatja a kutatókat, a vallás eredetéről, szimbolikájáról, a beavatási rítusokról (és ezek lehetséges értelmezéséről) számos kötet, tanulmány jelent már meg a nemzetközi porondon. De! A Mithras-kultusz tulajdonképpen máig rejtély, és ahogy el is hangzott: a legelvontabb, legtalányosabb és legkevésbé ismert misztériuma ez az antik vallásosságnak. Írásos emlékek nem maradtak fenn (maximum szűkszavú sírfeliratok). A kultusz és a rituálé pedig titkos volt; a beavatottak nem adták ki a tudást másoknak.
A pannóniai Mithras-kultusz legfontosabb emlékei a mai Szlovénia területéről, Poetovióból (ma: Ptuj) kerültek elő, de Savaria is adott egy-két izgalmas leletet a kutatóknak. Az Iseum állandó kiállításában két Szombathelyről előkerült, egykor Mithras-szentélyhez tartozó oltár látható, valamint két olyan műtárgymásolat is, melyeknek az eredetijei Ptujból származnak és a misztériumvallás értékes, egyedülálló leleteinek tekinthetők. Közülük az egyik a sziklából születés (Petra Genetrix) jelenete: a kő, amiből Mithras születik, fáklyával és tőrrel a kezében. A jelenet alján pedig egy kígyó tekeredik. A régész szerint mindez a Földet, az evilági természetes közeget jelenti, ezt támasztja alá a kígyó is, ami a legföldibb állat és egyfajta védelmi szerepe van. A Mithras kezében látható tárgyak közül a tőr az, amivel a kultusz fő (és közismert) jelenetében majd megöli a bikát. Vagyis tesz valamit, amitől a dolgok megváltoznak. A fáklya pedig egyértelműen a tűz, a fény szimbóluma. Az egész jelenet üzenete az lehet, hogy amikor Mithras megszületik, kiemelkedik a természeti környezetből és a földi szféra fölé emelkedik. Ennek részleteiről viszont már nem sokat tudnak a kutatók. Viszont Mithras születését a jelenetet kísérő szimbólumok, csillagjegyek alapján december 25-re datálja a tudomány, ami nem véletlen. Az ősi vallások és misztériumvallások ünnepei szinte mindig valamilyen csillagászati eseményhez kapcsolódnak. Ezek közül mindig is az egyik legfontosabb a téli napforduló volt, amikor a nappalok hosszabbodni kezdenek. Mithras is, és Jézus is e kiemelt fontosságú esemény szülötte.
Ma már az is bizonyos, hogy a Mithras-kultusz ábrázolásai szinte mindig egy nagy, kozmikus erőnek, vagyis a világ örök körforgásnak a megjelenítéséről szólnak. (Ebben különböznek a kereszténységtől.) A kozmosz kicsinyített mása, a Nap virtuális égi útja nemcsak a jellegzetes Mithras-ábrázolásokon (szobrokon, domborműveken) jelenik meg, hanem az egykori szentélyek építészetében is jól nyomon követhető. A szertartások tulajdonképpen az „égbolt alatt” zajlottak, vagyis a barlangokban kialakított szentélyek mennyezetét az égbolt „díszítette”.
Sokáig azt hitték a kutatók, hogy a híres bikaölés-jelenet sem szól másról, mint a téli napfordulóról: Mithras megöli a sötétséget jelképező bikát. Sosztarits Ottó szerint viszont ennél bonyolultabb és rejtélyesebb a dolog, és biztosat nem lehet mondani. Annyit tudnak, hogy egy égbolt alatti jelenet ez is, konkrét jelnyelvvel megfogalmazva. A római birodalom legtávolabbi pontjain is ugyanígy nézett ki a bikaölés ábrázolása, ami a vallás nagyfokú szervezettségére utal. (Talán vámtisztek, katonák, kereskedők voltak a vallás alapítói, első követői.) Ma már azt feltételezik, hogy a jelenet egy asztrológiai „térkép”, „dátum”, hiszen jól beazonosítható csillagjegyek szerepelnek rajta: skorpió, kígyó, kutya, bika, kalász stb. Egy kozmikus szférában zajló, a csillagok egy bizonyos együttállását dátumként rögzítő eseményre utalhat az ábrázolás.
A Mithras-ábrázolások tehát egyfajta „időkódot” tartalmaznak? Valami fontos dátumot jelölnek? Mithras születésén túl, talán a vallás alapításának időpontját…? Nem tudni pontosan. A régész szerint Mithras-kultuszát megfejteni olyan, mintha a keresztény ikonográfiát szeretnénk megérteni a Biblia szövegének ismerete nélkül. Itt nincs ilyen „segítség”. A kiindulási pontok csak a égbolt, a zodiákus, a természet örök körforgása és annak jellegzetes eseményei (napfordulók) lehetnek. A többiről talán tényleg csak a beavatottak tudhattak. Mindenesetre a kereszténységet is ezek a misztériumvallások és az emberek számára fontos csillagászati események alapozták meg, nem véletlen, hogy sok a hasonlóság Jézus és Mithras, valamint a két vallás néhány további szimbóluma között.
A téma iránt érdeklődők Tóth István ókortörténész tanulmányaiból és a „Mithras – Pannonicus” című kötetéből, valamint a László Levente által szerkesztett, kétkötetes „Mithras és misztériumai” könyvből tájékozódhatnak.
Az Iseum hasonló programjait pedig jó szívvel ajánlom mindenkinek. 🙂
Bővebb infó: http://iseum.savariamuseum.hu/
