Kell a szöveg, vagy elég ha csak a képet nézzük?

Nemrég a Qubiten olvastam egy nagyon érdekes cikket* (podcast formájában meg is hallgatható) arról, hogy valamiféle új középkor felé haladunk, mert egyre inkább háttérbe szorul a szövegalapú kommunikáció, és ismét a vizuális kommunikációra kerül a hangsúly. Zavar az alkotó-befogadó viszonyban A folyamat már a televízió térhódításával elkezdődött, a digitalizáció meg nyilván felgyorsította mindezt. Hiszen mindenhonnan …

Az őrült naplója és a varázsló festményei

Öt színházi előadáson és két ezekhez kapcsolódó kiállításon van túl a sényei kultúrház, ahol az elmúlt néhány évben egy igazi alternatív közösségi tér bontakozott ki. A rendezvények persze szezonálisak, néhány hónapot várni kell egy-egy újabb találkozásra, cserébe viszont kuriózumnak számító színházi és képzőművészeti élményt kap a látogató. Dana Puhosh kiállítása Sényén Utóbbiak egy része helyi …

A zárt terek változó megközelítései

Régiós kiállítás Szombathelyen Mit jelent a zárt tér? Vajon hányféle megközelítésben értelmezhető és biztosak vagyunk-e abban, hogy falakkal határolt, külvilágtól fizikailag elzárt terekre kell gondolnunk a fogalom hallatán. Ezekre a filozofikus, vagy éppen nagyon is fizikai és valóságos kérdésekre keresi a választ az a Szombathelyen nemrégiben megnyílt dupla kiállítás, mely 120-nál is több képzőművészeti alkotást …

Az örvényeshegyi remete – Emlékezés Bayer Csaba festőművészre

Élete utolsó tizennégy évét egy isten háta mögötti helyen töltötte, néhány napja pedig szintén egy eldugott zalai zsákfaluban emlékeztek meg róla. Bayer Csaba festőművész (1961-1999) Egerben született, majd 1985-től haláláig a Zalacsány melletti kicsi faluban, Örvényeshegyen élt és alkotott. Közben persze aktívan részt vett Zalaegerszeg kulturális (vagy inkább szubkulturális) életében. A húsvéti hosszú hétvégén Sényén …

A KÉPben: az art deco plakátok

Iparművészet, tárgykultúra, dizájn; azon belül is főleg plakátok! Aki hozzám hasonlóan egy vérbeli art deco-rajongó, augusztus végéig feltétlenül látogasson el a Magyar Nemzeti Galéria „Art deco Budapest – Plakátok, tárgyak, terek (1925-1938)” című időszaki kiállítására. A tárlat – bár főleg a plakátművészetre fókuszál – nagyon jól bemutatja, hogy az art deco mennyire sokszínű, befogadó műfaj, …

Pajtikáim!

Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem van valami vicces abban, hogy a zalaegerszegi Platán soron, az egykori Lenin szobor szomszédságában Pajtások címmel avattak szobrot. Tudom persze, hogy a pajtások szó jóval régebbi, mint a kommunista eszme (az etimológiai szótár szerint török eredetű), de mégiscsak a 2. világháború utáni időszakban kapott egy igen erős …

Puccs az apátia ellen – Beszélgetés Tóth Norbert képzőművésszel

Van valami vicces paradoxon abban, ha egy ókori sztoikus filozófiára reagáló művészeti installációnak a Puccs nevű kiállítóhely ad otthont. Mert akkor az alkotó – valamiféle manipulatív művészeti cselszövés révén – arra szeretné rávenni a nézőt, hogy hirtelen felindulásból vonuljon apátiába? Vagy éppen ellenkezőleg: vegye végre észre, hogy a cselekvés hiánya, a világ történéseibe való „bölcs” …

Az Utasellátó dekoratőre volt Németh Klára képzőművész

A Déli pályaudvar korabeli étterméből egyenes út vezet egy Zalaegerszeghez kötődő, akkor még pályakezdő művészcsalád mindennapjaihoz. Menet közben az is felvillan, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hogyan dolgoztak a dekoratőrök. Ebben a történetben most nem a Budapest-Zalaegerszeg közötti vasúti sín a legfőbb kapocs. Sokkal inkább egy 1976-ban készült fotó, meg az egykori vasúti főosztály, sőt még …

Bölény színű, kenhető anyag – Őskori festékbánya és online hiányállapot

A napokban kiderült, hogy nem vagyok őskövület, maximálisan a mában élek. Ebben az erősített meg, hogy kicsit nehezemre esett belehelyezkedni egy 11 ezer évvel ezelőtti történetbe. Jobban nyomasztott ugyanis az a gondolat, hogy egy napot Internet, sőt mi több, telefonhálózat nélkül kell eltöltenem. Nincs kapcsolat. Csak segélyhívásra. Az utóbbi 8-10 évben nem sokat forgolódtam hálózati …

Kőből formált szerelem, bronzba öntött randi – Fiatalok két korszakból

Fiatalok a Vizslaparkban, Fiatalok a Deák téren. Két korszak, két stílus, két teljesen más alkotói/megrendelői törekvés/szándék. Mégis egy ideje (elsétálva egyik vagy másik mellett), azon gondolkodom, hogy ez a két szobor, minden látszólagos különbözősége ellenére nagyon is összecseng. Mert a végső üzenet szinte ugyanaz: fiatalság, szabadság, szerelem (a kezdeti bénázásoktól az érettebb periódusig). Mindezek pedig …