A vidéki kultúra nemcsak az, ami a lokalitásból fakad, hanem ami folyamatosan képes reagálni a globális hatásokra.
Sokszor megesik, hogy egy-egy jelenség csak akkor tudatosul bennem igazán, ha fényképezőgépen keresztül nézem, pedig azt megelőzően milliószor elsétáltam mellette. Ez a fajta koncentrált figyelem különösen fontos olyan környezetben, ami természetes/megszokott az ember számára. Mondjuk, mert ott nőtt fel. Univerzális szolgáltatóház a (Nép)Köztársaság úton Nagyjából így vagyok a Kertváros egy bizonyos szakaszával; például a „kisposta” …
Szűk kis sikátor, zsúfolásig tömve vendéglátóhelyekkel. Csak karnyújtásnyi a távolság az utca szemben lévő oldalai között. Két idősebb úr kedélyesen (táv)beszélget; átkiabálnak egyik teraszról a másikra. Érezhető, hogy helyi arcok, régóta ismerik egymást. Az egyikük sört iszogat egy pici étteremben, a másik férfi gyümölcslevet kortyolgat a szemben lévő kávéház teraszán. Itt mások sem isznak alkoholt, …
Akár találós kérdés is lehetne, hogy vajon melyik az a zalaegerszegi kultikus hely, ahol nappal színvonalas gyakorlati oktatás és konszolidált étkeztetés zajlott, éjszaka pedig hangos mulatozás? Nyilván a legendás olai bisztróról van szó, ami a köznyelvben már a kezdetek óta „Beton”-ként él; köszönhetően annak, hogy vasbeton elemekből épült fel. Szépnek valószínűleg senki sem nevezné a …
Néhány hete írtam egy rövid Facebook bejegyzést arról, hogy aggódom a Hevesi Sándor Színház előtti téren lévő Fekvő férfi (A színházművészet jelképe) szoborért. Pál Mihály 1961-es alkotása ugyanis nem szerepel a színházépület (és tér) átalakításának látványtervein. A bejegyzés több mint 5000 emberhez jutott el, rengetegen megosztották, kommentelték, lájkolták (amit ezúton is köszönök). Mindezek hatására nemrég …