A KÉPben a Petőfi utca 13. és a Takarék köz

Az utóbbi hetekben többször jártam a Petőfi utca-Takarék köz sarkán, hogy nyomon kövessem miképp tűnik el a több mint egy évtizede üresen és romosan álló Petőfi utca 13. szám alatt álló ingatlan. A városképet hosszú ideig csúfító – egykor biztosan szép – épület a Zalaegerszegi Városvédő Egyesület, illetve az akkor még működő VÁRTÁR ülésein is …

Kísérleti toronyház, lifttel – 9 emeletnyi kétely és propaganda

Manapság már semmi különleges nincs benne, menőnek meg pláne nem gondoljuk. Csupán egyike Zalaegerszeg számos magasházának. Látványát, létezését megszoktuk, anélkül haladunk el mellette, hogy szemügyre vennénk. Pedig a „toronyház” – ahogy az 1960-as, ’70-es években nevezték – hosszú ideig beszédtéma volt, nemcsak a városban, hanem annak határain túl is. A Kossuth Lajos- és a Petőfi …

Az Utasellátó dekoratőre volt Németh Klára képzőművész

A Déli pályaudvar korabeli étterméből egyenes út vezet egy Zalaegerszeghez kötődő, akkor még pályakezdő művészcsalád mindennapjaihoz. Menet közben az is felvillan, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hogyan dolgoztak a dekoratőrök. Ebben a történetben most nem a Budapest-Zalaegerszeg közötti vasúti sín a legfőbb kapocs. Sokkal inkább egy 1976-ban készült fotó, meg az egykori vasúti főosztály, sőt még …

Nappal oktatás, éjszaka duhajkodás – A Beton kettős élete

Akár találós kérdés is lehetne, hogy vajon melyik az a zalaegerszegi kultikus hely, ahol nappal színvonalas gyakorlati oktatás és konszolidált étkeztetés zajlott, éjszaka pedig hangos mulatozás? Nyilván a legendás olai bisztróról van szó, ami a köznyelvben már a kezdetek óta „Beton”-ként él; köszönhetően annak, hogy vasbeton elemekből épült fel. Szépnek valószínűleg senki sem nevezné a …

Menjek vagy maradjak? – Köztér gondolatok marxi alapokon

Should I stay or should I go? Dilemmázhatnának magukban azok a köztéri alkotások, melyek itt rekedtek a múltból, vagyis a rendszerváltozás előtti időkből. Persze a szobrászok nem formáztak a fejükbe gondolkodásra alkalmas szervet, ezért nem agyalnak azon, hogy menjenek-e vagy maradjanak. Megteszik ezt helyettük mások. Nekem meg onnan jutott eszembe ez az eredtileg 1982-es punk …

Éva presszó és a súlytalanság állapota – Kocsmasztorik a múltból

Valószínűleg soha nem jutott volna eszembe az Éva presszóról írni, ha nem bontják le az uszodát és nem kell a dózerolásról fotósorozatot készítenem. Az egyik legjobb látószög épp a nevezett presszó teraszáról nyílt, de a fényképezés pillanatában amiatt is ideális terepnek bizonyult, mert a koronavírus-járvány következtében átmenetileg bezárt a kocsma. Tehát a terasz üres volt …

Déli Pályaudvar – Zenei időutazás Zeg és Bp. állomás között

A Déli Pályaudvar metróbejárata melletti lemezbolt kultikus helynek számított. Az a fajta „bűnbarlang” volt, amilyenre kisvárosokban kevés példa akadt, hiszen ha volt is zenebolt, oda kevesebb áru jutott el. Így a Déliben lévő üzletről tudott minden olyan vidéki alter-arc, rocker, hippi, dark, vagy punk (stb.), akinek épp erre az állomásra futott be a vonata. (Meg …

Kőből formált szerelem, bronzba öntött randi – Fiatalok két korszakból

Fiatalok a Vizslaparkban, Fiatalok a Deák téren. Két korszak, két stílus, két teljesen más alkotói/megrendelői törekvés/szándék. Mégis egy ideje (elsétálva egyik vagy másik mellett), azon gondolkodom, hogy ez a két szobor, minden látszólagos különbözősége ellenére nagyon is összecseng. Mert a végső üzenet szinte ugyanaz: fiatalság, szabadság, szerelem (a kezdeti bénázásoktól az érettebb periódusig). Mindezek pedig …

A KÉPben: a Csipkeházak – Avagy falfirkák a Csipke alatt

Sosem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy egyszerűen csak természetesnek tartom, hogy a zalaegerszegi belváros egyik meghatározó épületegyüttese. (Annál is inkább, mert életkorom miatt maximum régi fotókon láthattam, hogy milyen volt a városkép mielőtt megépült.) A Csipkeházakról van szó, ami a minap ismét fókuszba került, mert a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület javaslatára a települési értéktár része lett …

Boros utcából a Dalos utcába – Dombmászások a város körül

A január-február nem éppen a nagy utazások időszaka. Legalábbis nálam biztosan nem. Tudom, sokan éppen ilyenkor szeretnek egy-két hétre elrepülni melegebb éghajlatra, de nekem még sosem sikerült pont év elejére annyi pénzügyi erőforrást tartalékolnom, hogy ezt megtehessem. Másrészt meg teljesen biztos vagyok benne, hogy a szervezetem sima átverésnek minősítené a jutalom meleget, és sokkot kapna …