Néphagyományok, kopott falusi vagy kisvárosi kultúrház amatőr színészekkel, vitrinben álló helytörténeti gyűjtemény, vagy a táj szépségeit ábrázoló kissé giccses festmények. Sarkítás? Talán igen, de sokaknak pontosan ezek a sztereotípiák jutnak eszébe a „vidéki kultúra” kifejezés kapcsán.
Az ok összetett. Részint hibás maga a vidék, mert gyakran a provincializmus kényelmesebb és olcsóbb, mint változtatni a régi beidegződéseken. (Végül is egy néptánccsoportot mindig elő lehet rántani, legyen szó akármilyen programról.) De hibás a „pesti humor” és mentalitás is, mert a vidék illusztrálására sokszor még mindig fejkendős néniket mutogatnak, akik erős tájszólással beszélnek. Mintha más nem is lenne Budapest határain kívül.
Hogy, hogyan lehet valami egyszerre tradicionális és modern, jó példa Vajda Lajos festőművész munkássága (nem véletlen, hogy az egyik grafikáját választottam a fejléc, és így a blog illusztrálásaként). A zalaegerszegi születésű Vajda (1908-1941) a magyar avantgárd egyik kiemelkedő alakjává vált. Az ősi kultúrákból merített úgy, hogy közben megalkotta sajátos, „konstruktív-szürrealista sematikának” elkeresztelt stílusát, forradalmian új dimenziókat nyitva a 20. század magyar képzőművészetében.
A KULToUR-Vidék a továbbiakban – a tervek szerint heti rendszerességgel – igyekszik a fentiek szellemében reagálni, összefoglalni, vagy éppen ajánlani. Intézmények, személyek, események, vagy csak jelenségek kerülnek fókuszba; legyen szó irodalomról, képzőművészetről, filmről, színházról, és zenéről. A vidék pedig – melyről szól – többségében Zala lesz. A blog elnevezésében azonban nem véletlenül szerepel a „tour” szó. Túraajánlatok, utazásokhoz és egyéb „helyzetváltozásokhoz” kötődő észrevételek, kritikák szintén olvashatók lesznek.
Az oldal ezen kívül összegyűjti kedvenc helyeimet, amik a KULT-Helyek menüben láthatók.