Vegyünk egy híres és ünnepelt magyar operaénekest a két világháború közötti időszakból, majd adjunk hozzá egy szép példányt az említett korszak modern építészetéből. Végül az egészet fűszerezzük meg azzal (a számomra nagy meglepetést okozó dologgal), hogy a mostani kormány és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kiemelten foglalkozik egy a Bauhaus stílusjegyeit magán viselő fővárosi épület sorsával.
Olyannyira, hogy felújítottak és kiállítótérré alakítottak egy szebb napokat látott, 1936-ban épült villát, melyet a hazai modern építészet egyik kiemelkedő alakja, Fischer József tervezett. Az alábbiakban a főváros egyik új kiállítóteréről, a Walter Rózsi-villáról lesz szó, mely tavasz óta fogadja a látogatókat a Bajza utca 10. szám alatt. Az épület és az egykor itt lakó család sorsa, életmódja, valamint a kiállítótér koncepciója annyira tanulságos, hogy érdemes vele megismerkedni mindenkinek, aki érdeklődik a korszak kultúrája és annak utóélete iránt.
A történet röviden annyi, hogy a ’20-as, ’30-as évek népszerű operaénekese Walter Rózsi (1899-1974) és férje, a textilkereskedő Radó Géza a Városligeti fasor szomszédságában telket vásárolt, és a korszak neves építészét, Fischer Józsefet bízták meg azzal, hogy tervezzen számukra egy családi házat, vagy ha úgy tetszik, luxusvillát. Ahogy arról a kiállításon és az intézmény honlapján is olvashatunk, Fischer ebben az időszakban már több hasonló modern villát tervezett, melyek Le Corbusier svájci-francia építész hatásáról és a Bauhaus-iskola szellemiségéről tanúskodnak.
A Walter-Radó család háza 1936-ban, kevesebb mint hat hónap alatt épült fel. Nemcsak Fischer József egyik kiemelkedő alkotásáról van szó, hanem a modern magyar lakóház-építészet térhódításának kezdeti szakaszáról is. A tetőteraszos, háromszintes, lapostetős ház földszintjére a kiszolgálóterek (házmesteri lakás, garázs) kerültek, az első emeleten tágas hallt, ebédlőt, fogadószobát alakítottak ki, a legfelső szinten pedig a hálószobák, a gyerekszoba (a házaspárnak volt egy kislánya, Radó-Walter Marika) és a fürdőszobák kaptak helyet. A korabeli fotókon és a ház mostani állapotán is jól látszik, hogy az épület utcai frontja zárt volt, az udvari homlokzat viszont nyitott; a lakószobák nagy, és sok fényt beeresztő ablakai a ház mögötti tágas és nyugodt udvarra néztek. Mindez szintén megfelelt a korszak modernista törekvéseinek.
Walter Rózsi a maga korában igazi sztárnak számított, így nem csoda, hogy intenzív társasági életet élt, melynek a villa volt az egyik központja. Rengetegen megfordultak az első emeleti tágas fogadótérben; nemcsak nagy vacsoráknak, esteknek, hanem kisebb kulturális összejöveteleknek is otthont adott a ház. Ezen a ponton meg kell említeni egy ma már megmosolyogtató ellentmondást: bármilyen furcsa, de a formához egyáltalán nem passzolt a tartalom. Na, nem a vacsoraestekről van szó, hanem a lakás berendezéséről. Fischer egy letisztult, geometrikus épületet tervezett és azt várnánk, hogy a villa bútorai, lakásdekorációi, a család használati tárgyai ugyanezt a modern szemléletet követték, de nem! Walterék ugyanis – bár kétségkívül szerették a házat – nem nagyon tudtak még mit kezdeni annak stílusával, és az előző lakásuk historizáló, neobarokk bútorait „szuszakolták” be a funkcionális terekbe. A kiállítás ki is tér erre a kontrasztra: általánosságban is jellemző volt, hogy a lakberendezés később követte csak a modern épületek külső formavilágát. A bútorok még sokáig a régebbi korokat idézték. Szóval Walter Rózsi vendégei még míves és díszes ülőalkalmatosságok, asztalok, szekrények és klasszikus szőnyegek „társaságában” múlatták az időt. Közben lassan elérkezett a második világháború időszaka is: a család saját házuk óvóhelyén vészelte át a főváros ostromát. Nem sejtve, hogy 1945 után újabb megpróbáltatások várnak rájuk; a villát a kommunista hatalom államosította. A házaspár Budára költözött, lányuk pedig később elhagyta az országot. Svájci tanulmányai után Argentínába emigrált, és ma is ott él.
A villa sajnos nem maradt meg eredeti állapotában. A II. világháború után a Városligeti fasor 9–13. alatt létrejött a Belügyminisztérium új kórháza, amely magába olvasztotta az államosított Walter Rózsi-villát is. Sokáig óvodaként, majd gyermekorvosi rendelőként működött a szebb napokat látott ház. A homlokzatot, külső- és belső tereit „szétbarmolták”. Az egyik legdrasztikusabb húzás talán az volt, hogy a hátsó homlokzathoz tartozó, – az első emeleti teraszra vezető – kanyargós lépcsősort elbontották. A szocializmus hosszú évtizedei alatt pedig az egész épület állaga leromlott. 2017-ben aztán az MMA tulajdonába került az egykori BM-kórház épületegyüttese, a Walter-villával együtt, mégpedig azzal a céllal, hogy itt épüljön fel a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) épületkomplexuma. A beruházás első üteme pedig az volt, hogy 2020-2022 között az eredeti Fischer-terveknek megfelelően felújították a Walter Rózsi-villát, a belső tereket pedig kiállítótérré alakították.
Pozitívum, hogy nem a Walter-Radó házaspár családi múzeumává formálták a helyet; pedig akár az is megeshetett volna, hogy a felújítási procedúrát lerendezik egy az életüket bemutató állandó kiállítással. A megújult villát azonban egy folyamatosan változó kulturális helyszínnek szánják, így időszaki kiállítások váltják majd egymást az első és a második emeleten, de más művészeti és építőművészeti programok is helyet kapnak a házban. Jelenleg (a nyitástól kezdve 2023 májusáig) a „Színtér és lakótér – Modern lakóházak Magyarországon 1928–1945” címmel a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ időszaki kiállítása látható. Az első részen a két háború közötti modern építészeti törekvésekkel ismerkedhetünk meg. Sok fotó és korabeli tervrajz segítségével. A második emeleten pedig – az egykori családtagok szobáinak funkcióiból kiindulva – a 20. század első felének átalakuló belsőépítészetével, lakberendezésével, a modernizálódó tárgyi környezettel találkozhatunk. Milyen volt a korszak gyermekszobája (na, és a nevelési elvek), hogyan kell elképzelni egy ’20-as, ’30-as évekbeli modern fürdőszobát (és a kor higiéniai szokásait), vagy éppen egy dolgozószobát, esetleg egy komfortos hálószobát, nappalit. Milyen eszközök könnyítettek fokozatosan az emberek hétköznapi életén, vagy melyek segítették a szórakozás óráit. Persze a tematikus kiállítás anyagába „belecsempésződik” az operaénekes és családja életvitele is, de nem direkt és szájbarágós módon, hanem amolyan kiindulási pontként, kiegészítve a kiállítás alapgondolatát. Az egyik tételmondat például a „Napfény, friss levegő és nyitottság”, mely a két világháború között kibontakozó modern építészet jelszava is volt. De mindez Walter Rózsi nyilvánosság előtt zajló életét is jelképezi, csakúgy mint a korszak megváltozott (leegyszerűsödött, és funkcionálissá váló) lakótereit, nagy ablakokkal, átlátható terekkel, illetve a házakhoz tervezett zöld udvarokkal.
Szándékosan nem említettem eddig egy fontos dolgot: Fischer József nem egymaga tervezte a villát, hanem feleségével, az első magyar női mérnökkel, Pécsi Eszterrel együtt, aki az épület statikájáért felelt. A felső szint „dolgozószobájában” az ő munkásságuk elevenedik meg. De az is hangsúlyt kap, hogy a modern építészet egyik fő célcsoportja a dolgozó ember volt (legyen szó munkásokról, vagy középosztálybeliekről). A lakótereket ezért úgy alakították ki, hogy azok az otthoni munkavégzést is lehetővé tegyék. A lakások helyiségei egyre inkább többfunkcióssá váltak, ehhez passzoló – a korábbi évszázadokhoz képest sokkal könnyebb, mozgatható, átalakítható – bútorokkal.
Pécsi Eszterre visszatérve (akinek a neve kissé eltűnt a történelem viharában): 1956 után emigrált, mivel aktív szerepet vállalt a forradalomban, és egy rövid bécsi kitérő után az Egyesült Államokba ment (férje majd csak 1964-ben csatlakozott hozzá). A „bauhausosok” úgy látszik összetartottak, mert Pécsi Eszter a tengerentúlon egy ideig Breuer Marcell-lel dolgozott, együtt tervezték a New York-i Egyetem több épületét. Eszter 1965-ben elnyerte „Az év legjobb statikusa” címet Amerikában, azért a különleges alapozási módszerért, melyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki. 1975-ben (77 éves korában) halt meg New Yorkban, ám hamvait hazaszállították és a Farkasréti temetőben helyezték el.
Pécsi Eszter pályafutását alapul véve, a Walter Rózsi-villának, mint kiállítóhelynek és rendezvénytérnek van egy másik küldetése is. Nemrégiben a MÉM MDK kezdeményezésére (végre!) elindult a „Magyar Építész Nők” projekt, melynek célkitűzéseit a villában mutatták be elsőként. A szakma ugyanis mára felismerte azt – az elmúlt évszázadok társadalmi szemléletéből táplálkozó – hiányosságot, hogy a hazai építészettörténet-írásból szinte teljesen hiányoznak a női építészek. Életüket, munkásságukat nem kutatta átfogóan senki, hagyatékaik pedig nincsenek ott a múzeumokban sem. Ahogy MÉM MDK honlapján és Facebook-oldalán olvasható: a hazai projekt előzménye a frankfurti Német Építészeti Múzeum 2017-es kiállítása, a „Frau Architekt”, amely 22 német építésznő munkásságát mutatta be egyetlen tárlaton. Ennek mintájára Budapesten is formálódik egy kiállítás, melyet egy jelenleg is zajló kutatás előz meg. A projekt körülbelül 30 építésznő életművére fókuszál; ezek közül kerülnek majd ki a kiállítás és az ahhoz kapcsolódó katalógus főszereplői. A program célja nem csak az, hogy az ismeretlen szakemberek életművére felhívják a figyelmet, hanem az is, hogy új nézőpontokat, értelmezési lehetőségeket kínálva, gazdagítsák a magyar építészetről alkotott képet.
Bízzunk benne, hogy az energiaválság nem állja útját a kezdeményezésnek, és a Walter Rózsi-villa jövőbeli terveinek sem. Egyelőre a honlapjukon nincs arról hír, hogy bezárnának. (Szerdától vasárnapig várják a látogatókat.) Úgyhogy, ha valaki a következő hónapokban azt érezné, hogy Zalaegerszegen nincs elég program, akkor lehet, hogy érdemes felugrania Budapestre, és a Bajza utcai Fischer&Pécsi-házat bevenni az úti célok közé.
Bővebben a villáról: https://walterrozsivilla.hu/
Bővebben a Magyar Építész Nők projektről: https://memmdk.hu/cikkek/magyar-epitesz-nok/magyar-epitesz-nok-a-projekt-elindult?fbclid=IwAR3WEOQoti7ybexBNWcocoODooHrUdUbLYkhmk7iOPmdT4iKT-dqnSGjz5o
