A vidéki kultúra nemcsak az, ami a lokalitásból fakad, hanem ami folyamatosan képes reagálni a globális hatásokra.
Van abban valami báj, ahogy az adventi időszakban megindul a tömeg délutánonként a zalaegerszegi városközpont felé. A báj szót itt hagyományos, boszorkányos értelmében használom, mert a munkából kiszabadult emberek időnként tényleg olyan ábrázattal közelítenek a Dísz tér felé, mintha valaki varázserővel irányítaná őket; pont akkor, pont arra a helyre. Az erő persze leginkább az illatokban, …
Eredetileg nem terveztem, hogy a KulTour-Vidéken budapesti történésekről is beszámolok. Most mégis kivételt teszek, mert egy olyan kezdeményezésről (illetve kezdeményezésekről) van szó, amit egyrészt kisebb városokban is el lehet indítani, másrészt a főváros alaposabb megismerését szolgálja. Ráadásul nem unalmas, szájbarágós módon, hanem a kíváncsiságra, titkokra és a felfedezés örömére alapozva. Az utóbbi években egyre népszerűbbek …
Október vége, 17 fok, napsütés. Az olaszok fáznak; 25 fokosra fűtik a szállodai szobákat, vastag kabátban, sálban és sapkában várják reggel a Velencébe induló hajót Punta Sabbioni kikötőjében. A több mint két hetes magyarországi esőzés és sötétség után tavaszi energiák kezdenek el áramlani az emberben a melegtől és a tengeri széltől. Muszáj a szabadtéri ülést …
Eszembe jutott egy ősrégi vicc, ami szerint az az összefüggés a tér az idő és a tömeg között, hogy ha jó az idő, kimegy a tömeg a térre. Ki hát, még akkor is, ha történetesen az a bizonyos tér nem éppen a legszebb. Túl van az első nyarán az átalakított zalaegerszegi Dísz tér. 2014 októberében …
Az 50 fix ez esetben nem pénzt jelent, hanem egy 50 milliméteres fix objektívet. (A fotók többsége ugyanis azzal készült, a kisebbik része meg telefonnal.) Biciklitúrán jártam a Káli-medencében, ezért igyekeztem minimalizálni a rajtam lógó súlyt. Így esett a választásom a legkisebb objektívre, vállalva ezzel azt, hogy nem lesz zoomolás; nekem kell közelednem a témához, …
Ha a nagy készülődésben a konyhapulton marad az útipálinka, az elég kellemetlen; főleg hogy egy tizenegy órás vonatútra készülünk. Ráadásul az „Adria” nemzetközi gyorsvonatról nem éppen jó hírek keringenek a világhálón: többszörösen eladott helyjegyek, tumultus, nem létező kocsik és ülőhelyek. Még szerencse, hogy fekvőhelyes fülkébe váltottunk jegyet; a kusettben állítólag nincs fennforgás. Persze azért volt …
A Római út alá nem megyünk! – határoztuk el végérvényesen. A megérkezést követő fagyizást és a búcsúkávét leszámítva sikerült is betartani a fogadalmat; illetve boltba „lejártunk” reggeliért, mert más élelmiszerüzlet sajnos nincs az említett Római út közelében. A rablósort viszont sikerült messze elkerülni. Hogy erre miért volt/van szükség, arról majd később. Az elmúlt évtizedben elég …
Az 50-es, 60-as években számos magyarországi városban, sőt kisebb településeken is, létesültek strandok és fedett uszodák, hogy „államilag” mindenki számára elérhetővé tegyék az intézményesített fürdőzést, mely régen fényűzésnek, úri passziónak számított. Ezek a strandok a könnyű megközelíthetőség érdekében általában a belvároshoz közel eső területeken épültek fel. Ma már erősen leromlott állagú, avíttnak tűnő bódésoraikkal, pihenésre …
Néha meglepően harmonikusan tudnak elrendeződni, és egymás mellett létezni olyan dolgok, amiket külön-külön nem igazán szeretek. Tökéletes példa erre a zalaegerszegi Rózsák tere (ami a köztudatban még mindig Kálvária térként szerepel). Kápolna temetővel, Kisfaludi Strobl Zsigmond „A kis makrancos” szobra, református templom -és hivatal, evangélikus egyházközösségi hivatal, liget és park, olajipari munkásoknak épített sem nem …
Van elég könyvem és csokim, úgyhogy tőlem akár Amerikát is megtámadhatjuk 🙂 – körülbelül ez jutott eszembe, a karácsony utáni takarítás közben. Az ünnepi dekoráció eltűnt, az ajándékok a polcokra, szekrényekbe kerültek; ezzel a furcsa momentummal kezdve meg funkcionális életüket. Az ajándék, mint misztikum megszűnt, használati tárgy lett: a könyv olvashatóvá, a csoki ehetővé vált. …