Van abban valami báj, ahogy az adventi időszakban megindul a tömeg délutánonként a zalaegerszegi városközpont felé. A báj szót itt hagyományos, boszorkányos értelmében használom, mert a munkából kiszabadult emberek időnként tényleg olyan ábrázattal közelítenek a Dísz tér felé, mintha valaki varázserővel irányítaná őket; pont akkor, pont arra a helyre. Az erő persze leginkább az illatokban, …
