A helyszín autentikus, az ünnep már nem. Nincs felvonulás, se sör-virsli akció. Lenin szobra a város múzeumának kőtárában pihen, limlomok közt; bár még áll, nem dőlt el. Ennyi jár is a régmúlt idők, meg a ház szellemének, hiszen pártszékháznak épült annak idején, nem múzeumnak. Aratók A „vasmű” parkolója tele van autókkal: igen, manapság munkaszüneti napon …
Lövő felé bringaúton – Teskánd, végállomás!
Nem nagy sportteljesítmény Zalaegerszegről Zalalövőre eljutni biciklivel. A végállomás legyen mondjuk a Borostyán-tó. Oda-vissza körülbelül 50 kilométer. Szintkülönbségek gyakorlatilag nincsenek, a teskándi focipályától Zalalövő határáig kerékpárúton haladhatunk. Választhatunk kényelmes, „kirándulós” tempót, bámulva a Zala-völgyét és az út menti falvak házainak hátsó kertjeit, de a táv akár egy jó délutáni edzésprogram is lehet, ha jobban odalépünk …
Űrséta Bakonybélben-Retró jövőérzés a csillagok alatt
Első ránézésre nem sok értelme van a fenti címnek; se az egyik, se a másik felének. Nem nyúltam pedig semmilyen tiltott szerhez, hogy módosult tudatállapotban képzelegjek ilyeneket. Egyszerűen csak arról van szó, hogy akinek Bakonybélről eddig mindenféle erdei túrák, vagy a bencés monostor, a Szentkút-kápolna, netán Cseh Tamás indiántáborai jutottak az eszébe, az vegye fel …
Nőnap utáni gender-elmélkedés – Veszedelmesek -e az újkori viszonyok?
Munkásmozgalmi emléknap, vagy a mindennapjainkat átszövő gender-kérdés ünnepélyes megnyilvánulása -e a március 8-i Nemzetközi Nőnap? Ha már egyszer megvalósult az egyenjogúság (elvileg), és tényleg összehasonlíthatatlanul több lehetősége van ma egy nőnek bármihez, mint a 19. században, vagy azt megelőző korokban, akkor miért ragozzuk még mindig ezt a témát? Az meg hogyan lehet, hogy miközben a …
Csőváz, Breuer! – Világhírű dizájn, magyar sors
Csőváz! – köszönünk sokszor a legközvetlenebb ismerőseinknek, barátainknak. Aztán lazán lehuppanunk egy székre – lehet, hogy épp egy kései csővázasra. Nem mintha a harmincas években kitalált modern dizájnnak, illetve a szóban forgó szék tervezőjének, Breuer Marcellnek (1902-1981) bármi köze is lenne az olasz „Csáóból” magyarított és szlengesített köszönéshez. Hacsak annyi nem, hogy Breuer ismét itthon …
Helló Krakkó, Good bye Lenin (II.) – Nowa Huta, hutnikok és (át)alakuló szocreál
Nowa Hutát mindenképpen ajánlom – írta e-mailben az egyik barátom Lengyelországban élő barátja. De egyből mentegetőzésbe is fordult a mondat, hogy talán inkább csak a „szocreál szerelmeseinek” (abból is a hardcore-oknak). Meg különben is, lehet, hogy ez csak neki érdekes…szakmai ártalom, és a többi. Tévedett ez az ismeretlen ismerősöm, mert az efféle hardcore-ra vevő vagyok …
Helló Krakkó, Good bye Lenin (I.) – Pí egyenlő Pirog
Lehetett volna Cseh Tamás miatt is, mert olyan jól nézett ki, ahogy a fiával abban a 2000-es filmben álltak az étkezőkocsi pultjánál. Aztán kiborult a sör („Anyád fényképe elázik, bazdmeg!”), miközben robogott a vonat észak felé. Szóval azóta ott motoszkált, hogy egy ilyen vonattal Krakkóba azért el kéne… majd egyszer. Meg hát ott van a …
A KÉPben az „egyensúlyozó szobrok” (Krakkó, Bernatka gyaloghíd)
Bajban lennék, ha össze kellene számolnom, hogy az elmúlt tizenöt évben hány képzőművészeti kiállításon voltam; határon innen és túl, munka miatt vagy éppen csak kíváncsiságból, kedvtelésből. Elég sokféle tárlatot láttam már. A hagyományos múzeumi elrendezésűtől kezdve, a különféle interaktív elemekkel, performanszokkal, hang-és fényhatásokkal gazdagított beltéri és szabadtéri bemutatókig szinte minden megvolt. 🙂 Meglepetések viszont mindig …