Bajban lennék, ha össze kellene számolnom, hogy az elmúlt tizenöt évben hány képzőművészeti kiállításon voltam; határon innen és túl, munka miatt vagy éppen csak kíváncsiságból, kedvtelésből. Elég sokféle tárlatot láttam már. A hagyományos múzeumi elrendezésűtől kezdve, a különféle interaktív elemekkel, performanszokkal, hang-és fényhatásokkal gazdagított beltéri és szabadtéri bemutatókig szinte minden megvolt. 🙂
Meglepetések viszont mindig érik az embert. Most éppen Krakkóban. Mégpedig a Kazimierz (zsidónegyed) és a Podgórze városrészeket összekötő Ojca Bernatka gyaloghídon.
Jerzy Kedziora szobrászművész csodás tornászai lógnak, egyensúlyoznak a híd szerkezetén. A szabadtéri kiállítás címe is erre a lebegő állapotra utal: Between water and the sky. Vagyis Víz és ég között.
Mit mondjak, hihetetlen élmény volt látni ezeket a (lég)tornász figurákat, ahogy a „semmiben” egyensúlyoznak a fejünk (és a Visztula) felett-végig a közel 140 méteres hídon. Ellenfényben még izgalmasabb volt őket fotózni, hiszen így nagyon szépen kirajzolódtak az ívek és a geometrikus vonalak, különös összhangot képezve a figurák és a híd szerkezete között.
A művész honlapjáról (balancingsculptures.com) egyébként kiderül, hogy az alkotások mindig más környezetbe kerülnek, annál is inkább mert mindenhol máshogy hatnak. A szobrász célja, hogy olyan új perspektívát teremtsen ezekkel az egyensúlyozó alakokkal, ami megváltoztatja az általános nézőpontunkat. Vagyis kizökkent, kibillent minket a hétköznapi valóságból; a tornászok ugyanis a képzeletünk határán mozognak és egyensúlyoznak.
A különleges kiállítás 2016 szeptemberétől látható a hídon. Hogy meddig, azt sajnos nem sikerült kiderítenem, de talán megvárják a nyári turista áradatot. Pláne mert ez a gyaloghíd abból a fajtából való, ahová szerelemlakatokat szokás tenni. Szerelem meg úgysincs lebegés nélkül; kapcsolat meg egyensúly nélkül 😉
