Van valami vicces paradoxon abban, ha egy ókori sztoikus filozófiára reagáló művészeti installációnak a Puccs nevű kiállítóhely ad otthont. Mert akkor az alkotó – valamiféle manipulatív művészeti cselszövés révén – arra szeretné rávenni a nézőt, hogy hirtelen felindulásból vonuljon apátiába? Vagy éppen ellenkezőleg: vegye végre észre, hogy a cselekvés hiánya, a világ történéseibe való „bölcs” …
