Bauhaus és ál-Bauhaus nyomában – Miért is jók a városi séták?

Eredetileg nem terveztem, hogy a KulTour-Vidéken budapesti történésekről is beszámolok. Most mégis kivételt teszek, mert egy olyan kezdeményezésről (illetve kezdeményezésekről) van szó, amit egyrészt kisebb városokban is el lehet indítani, másrészt a főváros alaposabb megismerését szolgálja. Ráadásul nem unalmas, szájbarágós módon, hanem a kíváncsiságra, titkokra és a felfedezés örömére alapozva. Az utóbbi években egyre népszerűbbek …

A csokoládé mint művészeti tudatmódosító – Hogyan válasszunk könyvekhez csokit?

Van elég könyvem és csokim, úgyhogy tőlem akár Amerikát is megtámadhatjuk 🙂 – körülbelül ez jutott eszembe, a karácsony utáni takarítás közben. Az ünnepi dekoráció eltűnt, az ajándékok a polcokra, szekrényekbe kerültek; ezzel a furcsa momentummal kezdve meg funkcionális életüket. Az ajándék, mint misztikum megszűnt, használati tárgy lett: a könyv olvashatóvá, a csoki ehetővé vált. …

(Mű)élvezetes lépcsőzések – A lépcső geometriája és szimbolikája

Semmi különös, csak lépcsők. Legtöbbször figyelemre sem méltatjuk őket; maximum bosszankodunk, ha túl magasra kell menni, ha hideg, esős/havas napokon csúszóssá válnak, vagy ha úgy széttöredeznek, hogy az már balesetveszélyes. Lényük és lényegük a funkcióban rejlik, és ennyi. Ez a funkcionalitás azonban erősen hanyatlóban van, mert a legtöbb helyen már a liftek uralják a szintkülönbségek …

Vissza a moziszékbe! – Kulturális árukapcsolás a művészmozikban

Vissza a jövőbe, és a moziba! Ez a jó kis képzavar azért jutott eszembe, mert a napokban valamelyik tévécsatornán belefutottam a Vissza a jövőbe filmtrilógia első részébe, és rájöttem, hogy ez volt az első film, amit szülői felügyelet nélkül nézhettem meg a moziban, és a nagyteremben! Hogy matiné előadás volt -e, vagy a kora esti …

Kalocsai minta kínai pólón – A használható és elhasználható népművészetről

Nézzen mindenki magába, és válaszoljon őszintén a kérdésre: előfordult már, hogy tévénézés közben egyből elkapcsolt arról a csatornáról, ahol néptáncot közvetítettek, népdalokat énekeltek, vagy hogy egy nagy sóhajtással reagált arra, amikor egy-egy rendezvényen felkonferálták a soron következő népdalkör műsorát? Nem tagadom, velem ez gyakran megesik, annak ellenére, hogy alapvetően semmi bajom a népművészettel. A népi …

Bronzba-nem-öntött teljesség: gondolatok be nem fejezett Fischer-szobrokról

Befejezetlen Fischer-szobrok állnak posztamenseken a művész régi nappalijában. Közben lent, a volt műteremben jótékonysági kiállítás és vásár. Fiatal tehetségeket támogató ösztöndíjra gyűlik a pénz; őrizve és továbbvíve ezzel is Fischer György szobrászművész-tanár szellemi örökségét. Na meg azt az önzetlen pedagógusi hozzáállást, amitől nyitott műhellyé vált egykor a háza, és amellyel rengeteg fiatal alkotót indított útnak, …

Élet a matrjoska-babán túl – Az orosz kultúra „rehabilitációja”

Mit tud a korosztályom az oroszokról? Hát, elég keveset, és a jó része annak is sztereotípia, amiből a matrjoska-baba és a szamovár a legpozitívabb jelenség. „Büdös ruszkik”, „kommunisták, akik bebalzsamozták Lenint”, „maffiózók”, „elmaradottak” és „vodkavedelők”. Télen dermesztő a hideg – hát, még Szibériában. De oda önszántából úgyse megy az ember. (Maximum ha viszik, mint minap …

József Attila Emlékház: nem unalmas, játékos!

Hekk és gulyásmentes övezet a Balaton-parton; nem diszkó, nem szabadtéri szórakoz(tat)óhely, és ráadásul nem is kelt Balaton-retró érzést. A balatonszárszói József Attila Emlékház jó példa arra, hogy igenis létezhet kulturális megújulás a tó partján, illetve az alig kétezres lélekszámú nagyközségben. Míg néhány évvel ezelőtt osztálykirándulók kötelező és unalmas megállóhelye volt a szárszói villasoron álló emlékház, …