A vidéki kultúra nemcsak az, ami a lokalitásból fakad, hanem ami folyamatosan képes reagálni a globális hatásokra.
Nem is történhet jobb dolog egy hétköznapokon nem túl mozgalmas belvárosi kis térrel, minthogy az adventi időszakban leparkol rajta egy dizájnos busz. És ugyanígy; nem történhet jobb dolog egy kiszuperált régi busszal, minthogy kicsinosítva és „felturbózva” szórakoztatásra, legfőképp gasztronómiai célokra használják. Már tavaly télen is nagy feltűnést keltett a zalaegerszegi Kossuth téren ideiglenesen állomásozó Tütü …
Semmi különös, csak lépcsők. Legtöbbször figyelemre sem méltatjuk őket; maximum bosszankodunk, ha túl magasra kell menni, ha hideg, esős/havas napokon csúszóssá válnak, vagy ha úgy széttöredeznek, hogy az már balesetveszélyes. Lényük és lényegük a funkcióban rejlik, és ennyi. Ez a funkcionalitás azonban erősen hanyatlóban van, mert a legtöbb helyen már a liftek uralják a szintkülönbségek …
Vissza a jövőbe, és a moziba! Ez a jó kis képzavar azért jutott eszembe, mert a napokban valamelyik tévécsatornán belefutottam a Vissza a jövőbe filmtrilógia első részébe, és rájöttem, hogy ez volt az első film, amit szülői felügyelet nélkül nézhettem meg a moziban, és a nagyteremben! Hogy matiné előadás volt -e, vagy a kora esti …
A nagymamák meghalnak, a pincék eltűnnek. Kihalóban van egy életforma; a Nyugat-Dunántúl dimbes-dombos tájaihoz köthető „hegyre járás”. Egy-egy bicikli- vagy gyalogtúra alkalmával évek óta figyelem a lassan enyészetté váló pincéket, régi présházakat. Számos helyen a természet már teret is hódított az egykori épített környezet helyén. Néhol a romokat sem látni a buja növényzet mögött. Máshol …
Nem vagyok egy tipikus turista, általában gyorsan elkerülöm az útikönyvek által ajánlott nevezetességeket, és saját utamat járva teszek kisebb felfedezéseket egy-egy idegen városban. Így volt ez legutóbb Kölnben, Németország negyedik legnagyobb városában is. Nem időztem a sokat emlegetett kölni dóm előtti téren, és nem mentem be a gótikus katedrálisba. Persze a tornyok többször is megihlettek, …
Sosem rajongtam túlságosan azokért a képeskönyvekért, amelyek idillikus módon, néha már álomszerűen ábrázolnak egy-egy várost; illetve annak néhány kiragadott épületét, terét. Persze tisztában vagyok vele, hogy turisztikai és marketing szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül egy-egy ilyen albumba, és hogy reprezentációs ajándékként sem lehet akármit becsomagolni. Mégis, kicsit idegenkedve lapozgatom az általam ismert (vagy …
Nézzen mindenki magába, és válaszoljon őszintén a kérdésre: előfordult már, hogy tévénézés közben egyből elkapcsolt arról a csatornáról, ahol néptáncot közvetítettek, népdalokat énekeltek, vagy hogy egy nagy sóhajtással reagált arra, amikor egy-egy rendezvényen felkonferálták a soron következő népdalkör műsorát? Nem tagadom, velem ez gyakran megesik, annak ellenére, hogy alapvetően semmi bajom a népművészettel. A népi …
Csokit ettem. Megírom. Szép volt és nemes. Édes, de nem gejl, inkább kesernyés. 55% étcsokoládé, 35% tejcsokoládé és az egyéb hozzávalók: glükózszirup, cukor, marcipán, mogyoró, rum, vanília, meg cseresznyelikőr. Hazudtam: nem is csoki volt, hanem bonbon. Sőt, mi több, bonbonok. Négyféle íz, négyféle forma. Egyik rücskös, másik sima, kettő meg barázdált. Spezialitäten… die Lust am …