Nem is történhet jobb dolog egy hétköznapokon nem túl mozgalmas belvárosi kis térrel, minthogy az adventi időszakban leparkol rajta egy dizájnos busz. És ugyanígy; nem történhet jobb dolog egy kiszuperált régi busszal, minthogy kicsinosítva és „felturbózva” szórakoztatásra, legfőképp gasztronómiai célokra használják. Már tavaly télen is nagy feltűnést keltett a zalaegerszegi Kossuth téren ideiglenesen állomásozó Tütü Gasztro Busz, hiszen ehhez hasonló jelenségre még nem nagyon volt példa a városban.
Sokaknak egyből bejött a karácsonyi szezon új forralt borozós, „felmelegedős” télikertje, persze voltak felháborodott hangok is a közösségi portálokon: többen a torzuló városkép miatt fejezték ki nemtetszésüket. Teljesen alaptalanul. Mielőtt megindokolnám, hogy miért, leszögezem: nem reklámozni szeretném a helyet. Nem kértek meg rá, nem fizetnek érte, és alapvetően nincs is szükségük különösebb hírverésre, hiszen a busz a küllemével, és magával a kitelepülés akciójával már önmagát reklámozza. A történetben a jelenség érdekel, nem az áru – jó, nyilván lecsúszott már egy-két bögre forralt bor a hétvége örömére. Eközben pont el lehetett azon gondolkodni, hogy hogyan is változik meg a tér kommunikációja és szimbolikus jelentése a Tütü busz leparkolásával.
A Pontház előtti tér önmagában nem túl izgalmas, bár kétségkívül jót tett neki, mikor a rendszerváltozás körüli években elszállították a Kossuth utca felőli oldalán álló Hamburger Jenő szobrot. A teret parkosították, szélesítették és ösvényekkel megközelíthetővé tették mind a Pontház, mind a Tompa- és Eötvös utcák irányába. Hamburger helyett persze szükség volt új szimbólumra is. Túl sokáig nem kellett gondolkodni, mert a közeli utca kijelölte az irányt: Kossuth tér lett, majd később felállították a reformkori államférfi mellszobrát is. Bár a tér rendezett, és esztétikus, túl sok minden nem történik rajta. Inkább áthaladásra használják, mint pihenésre (bár szép időben üldögélnek néha a padokon). Kossuth ide vagy oda, történeti/ideológiai üzenete sem túl jelentős. Az egykori pénzügyminiszternek nincs zalai kötődése, így helytörténeti párhuzamot nem lehet felállítani. Kossuth utcából, -térből és -szoborból pedig annyi van országszerte, hogy a szimbolikus jelentése már-már közhelyszámba megy. (Persze az is igaz, hogy mellélőni se nagyon lehet vele.) A helyszín így sokkal inkább tűnik egy kedves, virágos térnek, ami csak azért kapta Kossuthról a nevét, mert épp nem találtak neki jobbat. Ebbe a hangulatba parkolt be az oldtimer Citroen-busz az adventi készülődés idején, immár másodszor.
Szóval tavaly többen felháborodtak, hogy nem illik a városképbe, ami azért nem igaz, mert Zalaegerszegnek nincs építészeti és idegenforgalmi szempontból reprezentált és emiatt túlontúl sérülékeny „képe”. A belváros tehát meglehetősen eklektikus, és ha megnézzük a tér szűk környezetét, akkor ott is a sokszínűség látszik. A Pontház, kvártélyház, ispotály, posta és a Kossuth-Eötvös utca sarkán álló 19. századi lakó- és üzletház korszakokat átívelő tömbjébe simán elfér egy veterán busz. A karácsony családias hangulatát pedig nagyon is a térre hozza a Tütü busz: a forralt bor illatával, az egyszerű színeivel, valamint a melegséget árasztó fényekkel és takarókkal. Az ünnepek pedig arról (is) kell, hogy szóljanak, hogy valami más történik, mint a hétköznapokon. Más tárgyak, eszközök kerülnek elő, más fényeket használunk, mást eszünk/iszunk és más ritmusban telnek a napjaink. Máshogy kezeljük a saját (élet)terünket és a külső tereinket is. A Tütü – ha csak néhány hétre is – áthaladó térből egy találkozási ponttá alakítja át a Kossuth teret. Ez azért fontos, mert a városi terek akkor töltik be funkciójukat, ha esemény van rajtuk. Ha csak passzív szemlélői vagyunk valamilyen épületnek, szobornak, utcabútornak, akkor az a tér nem él, csak díszletként, kirakatként funkcionál. Akkor is kommunikál, csak éppen egyfajta passzív szemlélődésre, majd továbbhaladásra sarkall. Megközelíthetetlenséget, érinthetetlenséget fejez ki, amit maximum messziről lehet csodálni. Persze a mi terünk esetében még ez sem állja meg a helyét, hiszen nincs ilyen jellegű látnivaló rajta.
Az alkalmi kerthelyiség egy ünnepi hangulatot, családias, baráti légkört vitt a térre, ahol jó elidőzni egy kicsit, akár egyedül, akár társasággal érkezik az ember. Egész más ugyanis ebből a nyugalmi állapotból szemlélni a belváros ezen részét. Ráadásul beszélgetni, pihenni, szórakozni áll meg az ember, amit máskor itt nem tesz meg.További pozitívum, hogy a Tütü szakít mind a sörsátras (kolbászos, virslis), mind pedig a manapság gyakran túlerőltetett kézművestermék-vásár hangulattal is. Sokkal inkább egy nagyvárosias, vagy alternatív zenei fesztiválos fílingje van, ami egy igényesebb, kifinomultabb ízlésű réteget is képes megszólítani (megállítani).
Nyilván a Tütü-varázs jelentősen csökkenne, ha állandó parkolóhelyet a kapna a téren. Mivel azonban egy vándorló gasztro-buszról van szó, ez valószínűleg nem történik meg. Érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy ünnepekkor hogyan lehetne ezt a dizájnt továbbvinni az Eötvös utca, Eötvös köz irányába, annál is inkább, mert ezeken az utcákon nincs túl nagy autóforgalom, így hangulatos belvárosi kis zugok jöhetnének létre néhány hétre.