Nem vagyok egy tipikus turista, általában gyorsan elkerülöm az útikönyvek által ajánlott nevezetességeket, és saját utamat járva teszek kisebb felfedezéseket egy-egy idegen városban. Így volt ez legutóbb Kölnben, Németország negyedik legnagyobb városában is. Nem időztem a sokat emlegetett kölni dóm előtti téren, és nem mentem be a gótikus katedrálisba. Persze a tornyok többször is megihlettek, de nem a térről felfelé nézve, hanem sokkal távolabbról; a tornyok és a város egyéb épületeinek viszonyrendszere érdekelt, ami többször is jó fotótémának bizonyult.
|
Dóm tornyok a Ludwig Múzeum tetejéről |
A város építészeti sokszínűsége egyébként is lenyűgöző. Mivel jó ideje vonz a minimál stílus és a Bauhaus dizájn, bőven volt miben gyönyörködnöm. A változatosság különösen a Rajna parton érhető tetten. Az Alteburger utcától elindulva, a folyó bal partja mellett a Severins-híd és a belvárosi Hohenzollern-híd felé sétálva szinte minden történelmi korszak lenyomata megtalálható, és ami a legszebb, hogy a németek nem félnek elegyíteni egymással a különféle építészeti stílusokat. Az eklektika azonban egyáltalán nem hátrány, sőt, hihetetlen harmónia és dinamizmus, hagyománytisztelet és modernitás jellemzi a part menti sétányt (de az egész 1 milliós lélekszámú várost is).
|
Tornyok a vasúti hídról |
A Rajna partnál maradva: Bauhaus irodák és lakóházak, középkori épület- és városfalmaradványok, 19-20. századi kikötői raktárépületek váltják egymást. A kavalkádból pedig a fordított L alakú, „hochmodern” Kranhaus gigantikus üvegépület-együttese tűnik ki. A három üvegpalota – amiből kettő irodaházként, egy pedig lakóházként funkcionál – teljesen uralja a Rajna part panorámáját, bármelyik oldalán is sétáljunk a folyónak, sőt a belvárosi Hohenzoller-hídról nézve is lenyűgöző a látvány.
|
A kölni Krankhaus „giga” épületegyüttese |
Mivel pedig a legtöbb új épület üveg felülettel rendelkezik, csodálatosan visszatükrözik a szomszédságukban megbújó régi épületeket, vagy éppen a folyó kékjét.
|
Minden visszatükröződik |
A part persze változatos programlehetőségeket is kínál: kávéházak, füves, pados pihenő övezetek, játszóterek, extrémsport-pályák, futó -és kerékpáros utak, kézműves vásárok, múzeumok várják nemcsak a turistákat, hanem az itt élőket is, akik folyamatosan „használják” (és kihasználják) a rakpart adta lehetőségeket; életkortól és nemtől függetlenül. Mindez persze a város más pontjain is megfigyelhető: az utcák, terek, parkok kialakítása amellett hogy esztétikus, funkcionális is. Az emberek viselkedésén pedig érezhető, hogy magukénak érzik ezt a közeget.
|
Bauhaus irodaház a part mentén |
Persze itt is előfordulnak lelakottabb részek, és néhol még szemetet is látni – de ha Magyarországon csak fele ennyire lennénk környezettudatosak, akár az aszfaltról is ehetnénk 🙂 Ami pedig a legszembetűnőbb, hogy a város most is épül: toronydaruk nyúlnak be mindenhol a képbe, mintha valami gigaméretű városfejlesztő projektet nyert volna a város. Ami nyilván részigazság, hiszen a beruházó tábláira pillantva jól látszik, hogy többségében magánprojektekről van szó: lakó -és irodaházak egyaránt épülnek városszerte (sőt, az a helyzet, hogy Németország szerte).
|
Gördeszkapálya és üveg irodaépület a Rajna mellett |
Hogy mi lehet a tanulsága az említett sokszínűségnek számunkra? A legfontosabb, hogy merjünk változtatni, ne féljünk az újtól, és ne gondoljuk azt, hogy mert valami régi és értékes, nem lehet mellé korunknak megfelelőt és újat építeni. Ahogy a korszakok változnak, úgy változnak vele az igények, és az épületek is, nem kell görcsösen ragaszkodni a múlt formáihoz.
|
Eklektika a parton |
Kísérletek azért szűkebb hazánkban, Zalaegerszegen is vannak (voltak), bár a siker nem minden esetben érhető tetten: a Göcsej üzletház üvegépülete (Tompa utca) például a Kvártélyház ódon falait tükrözi vissza (kár, hogy maga az „üzletház” születése pillanatától teljesen halott).
|
A dóm a Rajna partról is látszik |
A Kisfaludi utca OTP székházának üvegein pedig a zsinagóga színes falait láthatjuk viszont, főleg a lemenő nap fényénél. Ez az épület már jobban funkcionál, csak az előtte lévő járda bizonyul kissé szűkösnek (főleg mióta kerékpárút is épült a járda mellé.)
|
Nekünk is van „visszatükröződésünk”: a zalaegerszegi zsinagóga az OTP székházon |
A Rajna partra visszatérve azért elárulom: tudok turistaként is viselkedni, főleg ha csokoládéról van szó. Mert a partmentén lévő kölni Csokoládémúzeumot semmi pénzért nem hagytam volna ki… és az egyetemisták kedvelt belvárosi party-negyedébe (Zülpicher Strasse) is muszáj volt ellátogatni.
|
Az egyetemi városrész party-negyedébe bármikor visszamennék |
Mivel sört nem iszom (pedig az itteni specialitás, a 2 decis „vázában” felszolgált Kölsch elég szimpatikusan néz ki) a „nemhíres” német borokat teszteltem. Az a helyzet, ha a híres bortermő Magyarországon ilyen vidám, könnyed, gyümölcsös ízű asztali fehérborokat hoznának csak úgy, nem borlapról rendelésre, nagyon meg lehetnénk elégedve magunkkal… és valószínűleg jó néhány másnapos fejfájást is megúsztunk volna.