Nyáron megszervezték az Első Zalai Takarmányipari Só-t, aminek a nevével ellentétben semmi köze a mezőgazdasághoz. A „koncertszerű eseménynek” egy andráshidai gabonatároló hangárja adott otthont. Aki jelen volt, elégedetten csettinthetett, hogy egy igazi alternatív zenei produkciót látott performansz-elemekkel és kiállítással fűszerezve. A különleges ipari környezet pedig még jobban felerősítette a zenei és vizuális élményt.
Beszélgetés Böröcz Nándorral, az Apunk a punk szövegírójával, énekesével
2019-ben alakult meg az Apunk a punk zenekar (igen, ők olyan apukák, akik punkok; vagy olyan punkok, akik apukák – ezt majd később tisztázzuk), melynek tagjai eleinte csak egy teraszon zenéltek saját örömükre, aztán a dalaik-klipjeik megjelentek a YouTube-on és a Spotify-on. Ezzel egy időben pedig Facebook-oldaluk és honlapjuk is lett. A legfrissebb hír az, hogy nemrég stúdióba vonult a csapat és elkészült az új EP-jük Emberfia címmel. Slusszpoén, hogy egy social media-manager is segíti a munkájukat nagy lelkesedéssel (nem is tudom, hogy ezek után tényleg punkok-e).
Hogy mi ez az új zenei akciócsoport és legfőképpen mi van itt „elb*szva” (nem én beszélek csúnyán, ők éneklik ezt a népszerű Bocs című számukban), arról Böröcz Nándor énekessel, szövegíróval beszélgettem az Apunk a punk kiindulási helyszínén; vagyis a házuk teraszán.
– Utoljára a Lukács Sándor vezette Tarhonya Kedélyzenekar basszusgitárosa voltál, hogyan jutottál el a könnyedebb műfajtól a punkig és az éneklésig?
– Sokan nem tudják, de a Lukács Sanyi-féle Tarhonya már egyfajta következmény volt, ugyanis az ŐsTarhonyát 1986-ban a zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskolán alapítottuk meg néhányan. Ez a Sanyi nélküli formáció tulajdonképpen egy punkzenekar vagy inkább egy keményebb alter-zenekar volt sok performansz-elemmel és improvizációval. Talán csak egy igazi számot tudok mondani az akkori időből, a „Nem vagyunk mi zajgyűlölők” címűt. Az elmúlt években, ha időnként összejött ennek a régi baráti társaságnak egy része, egyre többször szóba került, hogy milyen jó lenne folytatni az ŐsTarhonyát, mert az egy jó kis punk-bandává nőhette volna ki magát. Addig-addig mondogattuk, mígnem 2019-ben, 33 év után ismét elkezdtünk próbálni, és rögtön meg is született a Bocs című szám. Énekes meg kényszerből lettem, mert a többieknek még annyira sincs hangjuk, mint nekem, meg különben sem gondoltam, hogy valami komoly dolog lesz ebből. Maximum elszórakozunk itt a teraszon…
– Ehhez képest a Bocs elég gyorsan népszerű lett a videómegosztón. Lehet, hogy azért, mert nyíltan bevalljátok, hogy valamit „elb*szott” a korosztályotok?
– Huszonévesek voltunk a rendszerváltozáskor, amikor az „öregeket”, vagyis a felettünk lévő korosztály egy jó részét eltakarították a közéletből, a munkahelyekről. Vagy legalábbis hátrébb sorolták őket. Ilyen lehetőség ritkán adódott a történelemben. Mi meg „elb*asztuk”, mert beültünk a helyükre a meleg trutymóba és ugyanazt csináltuk/csináljuk, mint ők. Most mi vagyunk a főnökök, a bankigazgatók, a pártvezérek… és semmi nem lett jobb, pedig talán lehetett volna. Emiatt jogosan kérünk elnézést a gyerekeinktől, akik most pont a húszas éveikben járnak, és teljesen tisztában vannak vele, hogy itt valami nagyon el lett rontva. Nemcsak az országban, hanem általában a világban. A klímaszorongás például abszolút megfigyelhető náluk, és ezzel így már nekik kell kezdeni valamit. Az az érdekes, hogy míg a fiatal zenészek néhány évvel ezelőtt szinte csak a bulizásról meg a csajozásról énekeltek, mára azért megjelentek a kritikusabb hangok is, tehát néhányukat már a társadalmi kérdések is foglalkoztatják. Ezt pozitívumként élem meg, még akkor is, ha a zene vagy a szöveg nem mindig tetszik.
– Akkor a ti gyerekeiteknek nem fura, hogy apu punk lett és kékre festi a haját, ha színpadra áll?
– Egyáltalán nem, sőt, odáig vannak érte. Ott ugráltak a színpad előtt. Egyikük sem mondta, hogy vén fejjel már nem kellene bohóckodnunk. Ráadásul a zeneszerző-billentyűsünk (Szabó Gyula) fia (Szabó Jr.) szintén tagja a csapatnak. Vele egy kiváló gitáros és friss vér, új hang került a zenekarba, aki látszólag örömmel vállalta velünk a közös munkát. Valahogy nem érzi cikinek. Mi sem értjük szegény gyereket.
– Mit jelent ma punknak lenni? Nem üresedett ki ez a műfaj?
– Szerintem nem, sokkal inkább érzem azt, hogy újra van létjogosultsága. Azért mi nem hagyományos vagy inkább sztereotipizált „zúzós” punkot játszunk. Ez egy alternatív zene sok effekttel, erős szövegekkel, és a társművészetek (képzőművészet, performansz-elemek, breaktánc, jelmezek) is megjelennek a produkcióban. A punk nem azt jelenti, hogy szar zenét csinálsz. Sőt, nem is csak magát a zenét jelenti. Egyfajta rendszerkritikus és önkritikus hozzáállás ez. A gondolkodásunk meg összművészeti és tudományalapú, ezt próbáljuk valahogy a zenébe és a szövegekbe átültetni. Azt meg teljesen komolyan gondoljuk, hogy mi csesztünk el itt valamit. Tulajdonképpen emiatt is alakult meg az Apunk a punk: nem akarunk úgy kimúlni, hogy ezt nem mondjuk ki. Nem hallgathatunk! Persze azért az is benne volt, hogy mindannyiunknak hiányzott a közösség, hogy mi, apukák, öregfiúk vagy akárminek is nevezzem magunkat, összejöjjünk a csajok, feleségek nélkül, és zenélgessünk egy picit. Utána meg együnk, igyunk egy jót, és okoskodjunk hajnalig. Mi nem a garázsba megyünk autót bütykölni vagy a tóra pecázni, hanem zenélünk. Ezt egyébként néha nem is olyan egyszerű összehozni, mert a zenekarból csak ketten lakunk Zalaegerszegen.
– A szövegek hogyan születnek és mi ihlette a nyári koncert performansz-elemeinek vicces transzparenseit: „Óvakodj a hüvelyesektől!”, „Jobb híján rosszabb lesz!”, „Mit hagyjunk az UFO-korra?” A színpadra bekúszó feliratokat nézve néha olyan volt, mintha a ’80-as évekbe csöppentünk volna.
– Az lehet, mert volt néhány olyan felirat, ami még tényleg a nyolcvanas évekből került át a jelenbe. Emiatt (is) bőven van bennük társadalomkritika és geg. A színpadi show és a transzparensek a barátunk és szerzőtársunk, Poók Krisztián ötlete alapján készültek. Van, ami nekem is meglepetés volt, mert egyáltalán nem tudtam, hogy miközben énekelek, mivel lep majd meg. A hatalmas bábfigurákat a zalaegerszegi Griff Bábszínháztól kölcsönöztük, a társulat egyik munkatársa és a koncertvideó készítőinek vezetője, Kondákor Miklós és csapata pedig a színpad előtti breaktáncos elemekről is gondoskodott. A koncert hangzásában a két legendásan vájtfülű Tomi volt nagyon nagy segítség, Paksa Tamás és Wettstein Tamás, utóbbi készítette Nadrai Róbert Gatyával az első hangfelvételeinket is. Ha nem lennénk olyan nagyon kőkemény punkok, egészen meghatódnánk, hogy ők mindannyian mellénk álltak.
Az összművészeti jelleg amúgy már az ŐsTarhonyánál is megvolt, az sem csak a zenéről szólt. Nekünk fontos, hogy más művészeti ágakat is bekapcsoljunk a fellépések alkalmával, hogy ne csak egy szokványos koncertet lásson a közönség. Azt szeretnénk, hogy ez az egész, amit művelünk, egyfajta szellemi műhellyé váljon. A szövegeinkről pedig azt érdemes tudni, hogy a nagy részüket én írom, Gyula is írt már szöveget a sok zene mellett, valamint Poók elnök úrnak is vannak versei, haikunak mondott háromsorosai. Sokszor az ő verssoraiból állítok vagy szerkesztek össze szövegeket úgy, hogy térben és időben nagyon távoli költeményeit kapcsolom össze. (Ezen meg ő szokott meglepődni, hogy neki ez miért nem jutott eszébe…?) De József Attila-feldolgozásunk is van, sőt egy bosnyák ska-punk zenekartól, a Dubioza Kolektivtől is „kölcsönöztünk” egy dalt, természetesen a hozzájárulásukkal. Erre nagyon büszkék vagyunk.
– Hogyan lehettek egyszerre punkok és pirézek? Utóbbi ráadásul egy fiktív népcsoport…
– Igen, néhány éve az egyik közvéleménykutató cég „keltette életre” a pirézeket (egy nemlétező pireneusi népcsoportot) egy olyan kutatáshoz, melyben a társadalom idegenekkel szembeni toleranciáját mérték. Persze az internet népe aztán jól felkapta a témát, köztük sok művész is. Ma már komoly kultúrája van a világhálón. Gondoltuk, mi is csatlakozunk a pirézek csoportjához, ma már erősen érezzük, hogy valahol mélyen piréz az identitásunk. Ők is – akárcsak a punkok – társadalmon kívüliek. Ráadásul mivel engem mindig vonzottak az ősi kultúrák, főleg az ősemberek világa, ezért pláne rá tudtam kapcsolódni erre a témára. Gyerekkorom óta nagyon megérintenek a barlangrajzok, az utóbbi időben én is festek olyan képeket, melyek mintájául valódi barlangrajzok motívumai, figurái szolgálnak. Művésznek nem tekintem magam, de jó érzés ezeket az ősi motívumokat valamilyen régi faanyagra újraalkotni. A nyári koncert jó alkalom volt arra is, hogy egy csoportos kiállítást rendezzünk a hangárban, ott be is mutattam ezeket a képeket.
– Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem gondoltátok komolyan a zenélést, most mégis stúdióba vonultatok…
– Most se gondoljuk komolyan! 🙂 Ettől függetlenül az elmúlt időszakban néhány napot egy budapesti stúdióban töltöttünk, és elkészült az Apunk a punk új EP-je. Ezt nem szeretnénk sem bakeliten, sem CD-n kiadni. Ez legyen csak egy nem pénzért hozzáférhető hanganyag, amit bárki szabadon elérhet a Spotify-on vagy a YouTube-on. A „Zöld a rét már megint” című új számunk pedig nagyon jól teljesít az oldalakon. A következő évre koncerteket is tervezünk. Néhány fesztiválra (az van a zsigereinkben, hogy a Fishing on Orfűre vagy Kapolcsra) jó lenne eljutni. Túl sok fellépést nem szeretnénk, pont azért, mert annyira tényleg nem gondoljuk komolyan és nem akarjuk, hogy „elhasználódjon” a zenekar alapvető szellemisége. Nem pénzért csináljuk, hanem mert jó közösen zenélni, jó, hogy nincs semmi anyagi tétje, és kimondhatjuk, amit gondolunk. Szerintem most olyan időket élünk, hogy megint forradalmi dolog az, ha érthető, kritikus szövegeket írsz, és nemcsak hangulatokat fejezel ki a zenével. Ez a szövegcentrikusság tűnhet konzervativizmusnak is, de lehet, hogy újra ez lesz a vagányság…
A zenekar tagjai:
SZABÓ GYULA – főkomponista, billentyű, gitár, ének, kórus, szöveg
BUZÁS ZOLTÁN – gitár, furulya, lehelkürtje, ének, kórus
HENICS ATTILA – basszusgitár, motozaga, kórus
BÖRÖCZ NÁNDOR – ének, kórus, vanhaja, szöveg
SZABÓ JR. – gitár, nagyongitár, kórus
HAIN ZOLTÁN – dobok, hang-szerelés, kórus, editpia
BRUDER BALÁZS – főpiréz, performan, zongora, Dr. Bergerhosen
POÓK KRISZTIÁN – elnök, performan, okostáblák, szivola, szöveg
