Öt színházi előadáson és két ezekhez kapcsolódó kiállításon van túl a sényei kultúrház, ahol az elmúlt néhány évben egy igazi alternatív közösségi tér bontakozott ki. A rendezvények persze szezonálisak, néhány hónapot várni kell egy-egy újabb találkozásra, cserébe viszont kuriózumnak számító színházi és képzőművészeti élményt kap a látogató.
Dana Puhosh kiállítása Sényén
Utóbbiak egy része helyi lakos (nem feltétlenül őslakos, inkább „gyüttment” értelmiségi, vagy „bebíró”, ahogy más vidékeken mondják), de a zalai megyeszékhelyről is mindig érkeznek vendégek a „világvégére”. Annál is inkább, mert a programsorozat megálmodója, szervezője nagyon is kötődik Zalaegerszeghez. Dana Puhosh (polgári nevén Kiss Dénes) festőművész, egykori underground (punk)zenész (a Ványamaradványa együttes frontembere) mozgatja a szálakat, aki feleségével, Ziman Judittal már évek óta Sényén – egy eldugott zalai zsákfaluban – él. Ahogy arra számítani lehetett, egyáltalán nem tétlenül, mert bár a világtól látszólag elvonultak, épp a „világot” próbálják a faluba varázsolni. Legalábbis ami a kortárs művészeteket illeti. Az általuk életre hívott Fonfa Liget egy igazi közösségi hely, találkozási pont, mely sokféle lehetőséget kínál, de a falu kultúrháza is rendelkezésükre áll egy-egy kiállításra, vagy színházi előadásra. Utóbbi a hely adottságai miatt leginkább monodráma.
A napokban Ács Tamás színész rendezésében és előadásában Gogol egyik népszerű művének, az Egy örült naplójának a feldolgozását láthatta a közönség. Sőt, az interaktív produkciónak köszönhetően a jelenlévők maguk is részei voltak az eseményeknek; vagyis Popriscsin szép fokozatos megőrülésének. Lehetünk-e kívülállók egy jelentéktelennek tűnő figura őrült gondolatainak világában, vagy óhatatlanul is asszisztálunk a nagyzási hóbortjaihoz, téveszméihez – merül fel a kérdés. Mint ahogy az is, hogy megoldódik-e a probléma, ha zavarodottan, szemlesütve ülünk, és biztos, hogy a történet végét jelenti-e, ha „hősünkre” végre rákerül a kényszerzubbony? Nyomasztó gondolatokat cipelünk tovább…
Hogy Dana Puhosh miért pont a Gogol-műhöz igazodva állította ki saját festményeit, az legyen találós kérdés. Persze valamelyest ő is őrültnek tartja magát (mint minden alkotó), de korántsem úgy, ahogy azt a színpadon láttuk. Az elmúlt húsz év alkotásait nézve inkább az a valószínű, hogy nála nem tévképzetekről van szó, hanem sokkal inkább egy ösztönvezérelt alkotási folyamatról. Azt mondja erről, hogy amikor fest, az olyan érzés, mintha az univerzum üzenete áramlana át rajta (na jó, lehet, hogy mégis téveszméi vannak). A látható és a láthatatlan világot köti össze – mint egy varázsló, vagy médium – a jórészt absztrakt képeivel. A festményeken a legmélyebb érzések és a tudatalatti tartományokból felszínre szökő gondolatok kivetüléseit látjuk. Mindezt különféle színekkel, illetve a vászon, mint tér rétegzésével, strukturálásával fejezi ki.
A kiállítást barátja, Böröcz Nándor nyitotta meg (két másik barát közreműködésével: Fábián József verseit Albert Zoltán szavalta el). A sem nem hivatalos, sem nem szokványos nyitány alkalmával arra azért fény derült, hogy Dénes 2003-tól kezdett el intenzívebben festeni. Talán pont a baráti bíztatások kellettek ahhoz, hogy élete része legyen a festészet. Bár ő önmagát nem nevezi művésznek, ezt a „címkét” mások aggatták rá. Az azonban igaz, hogy a sok nehéz esztendő szelídítette festővé; a képek e mozgalmas (és sokáig nyughatatlannak tűnő) életút lenyomatai is egyúttal. Absztrakt alkotásain túl, az Angliában töltött évei alatt táj- és városképeket is festett. Ezek – sok más egyéb mű mellett- a Fonfa Liget galériájában tekinthetők meg. A kultúrház falaira most csak az elmúlt húsz év anyagának egy részlete került fel. Az pedig nem véletlen, hogy a kezdeti művei Bayer Csaba festőművész alkotásaira emlékeztetnek, hiszen a fiatalon elhunyt művészbarátot máig mesterének tekinti. Saját festményeit meg gyerekeinek. (Áprilisban ugyanitt Bayer képeiből nyílt kiállítás.)
A „zalai világvégén” remélhetőleg jövőre is folytatódnak a kultúrtalálkozások; talán egyszer zenével is kiegészülve. Mintha egyre nagyobb igény lenne az efféle kisközösségi el- és kivonulásokra.
