Kosztolányi szülővárosában mi más is lehetne a legszebb szó, mint a szecesszió. Persze, ez nem magyar szó (mint az írózseni tízes gyűjteményének darabjai), de a hangalak és a jelentés (kivonulás, elszakadás), valamint a művészeti irányzat, melyet jelképez, mindenképpen a „legek” közé emeli.
 |
| Raichle-paolta homlokzat… |
Mondhattam volna a szeszély-t is, ami a másik nagy kedvencem; pláne mert a szecesszióról valamiért ez jut eszembe. Talán a kacskaringós vonalak, stilizált formák színes burjánzása az oka. És mert egy jóval érzelemdúsabb, szabadabb, bohémabb irányzat volt ez, mint a historizmus, meg a különféle „izmusok” és „neoizmusok” amik ellen tiltakozott. (Nyilván a városban azért ez utóbbiakra is találunk példát.) A szecessziós minták, díszítőelemek színkombinációja mutat némi jellegzetességet, ami nem szorul különösebb magyarázatra: gyakori a piros, fehér, zöld kombináció. 🙂 Szabadka egy közel 150 ezer fős város (hivatalosan község). Egy soknemzetiségű szellemi, kulturális, politikai központ – volt, és szerencsére maradt is.
Kult: sokszínű, és nem elsősorban az intézmények száma, hanem a már említett nemzetiségi, nyelvi változatosság miatt. Ezenkívül a népiestől a klasszikuson át, a kortársig szinte minden művészeti stílus teret kap. Más nagyvárosokhoz hasonlóan rendszeresek a különféle fesztiválok is.
Gasztro: Itt hamisítatlan bureket és török joghurtot találni a pékségekben.
Összességében mulitkulturális kaland, mert szinte minden, és mindennek az egyvelege megtalálható. Érezhetők a délvidéki, szerb, balkáni, magyar hatások, de olasz, kínai és indiai fogásokat is találtunk. Dühítő: Szegeden az utazás előtti nap nem sikerült dinárt beszerezni. Ezenkívül mindenki (a valutaváltó is) alapból azt hitte, hogy csak a szabadkai piacra szeretnénk kiugrani. Direkt megnéztem; a Google kereső is a piacot dobja fel első körben a találatok között (a Wikipédia után). Minden, ami igazán fontos, csak ezután jön.
Jótanács: kerüljük el az autópályát, és a „kishatáron” közlekedjünk. Különben baromi sokat kell dekkolni Röszkénél.
Fotók:
 |
| Épp a nemzetközi Interetno népzenei és néptánc fesztiválba csöppentünk. |
 |
|
A szecessziós házak kívül sokszor jobb állapotban vannak, mint belül.
|
 |
| Ez a lépcsőházi járólap az egyik kedvencem |
 |
| Ráférne egy festés… |
 |
| …de a korlát nagyon szép. |
 |
| A Vidéki és Kereskedelmi Bank épülete. Zsolnay kerámiákkal díszítve. |
 |
| A néni is Zsolnay 🙂 |
 |
| Ezen az erkélyen biztos, hogy borozhatnékja támad az embernek 🙂 |
 |
| Hogy mik vannak!!! Petra bor Palicsról. 🙂 |
 |
| Kopott is meg szép is. |
 |
| 21. századi eklektika. Középen a város késő szecessziós bérháza. |
 |
|
Kapu(k)
|
 |
| Egy darabka Városháza…. |
 |
| …belül még szebb. |
 |
| A piros-fehér-zöld színhasználat itt elég gyakori. |
 |
|
Kacskaringós faldíszek.
|
 |
| Egyébként az nagy jófejség, hogy össze-visza lehet mászkálni a Városháza épületében egy fényképezőgéppel. |
 |
| Zsinagóga |
 |
| A Raichle-palota mögötti étterem kertjében ilyen szobrok vannak. |
 |
| Raichle-paolta részlete |
 |
| Ez az egész csak egy szabadkai korzózás volt. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Légy KÉPben a KulTour-Vidékkel! 🙂
