Eszembe jutott egy ősrégi vicc, ami szerint az az összefüggés a tér az idő és a tömeg között, hogy ha jó az idő, kimegy a tömeg a térre. Ki hát, még akkor is, ha történetesen az a bizonyos tér nem éppen a legszebb. Túl van az első nyarán az átalakított zalaegerszegi Dísz tér. 2014 októberében …
Káli-túra napi 50 fixszel – Közeledés és távolodás a falusi léttől
Az 50 fix ez esetben nem pénzt jelent, hanem egy 50 milliméteres fix objektívet. (A fotók többsége ugyanis azzal készült, a kisebbik része meg telefonnal.) Biciklitúrán jártam a Káli-medencében, ezért igyekeztem minimalizálni a rajtam lógó súlyt. Így esett a választásom a legkisebb objektívre, vállalva ezzel azt, hogy nem lesz zoomolás; nekem kell közelednem a témához, …
Balkán-túra: szépség és fájdalom egysége – Sikátorok és lövésnyomok között
Ha a nagy készülődésben a konyhapulton marad az útipálinka, az elég kellemetlen; főleg hogy egy tizenegy órás vonatútra készülünk. Ráadásul az „Adria” nemzetközi gyorsvonatról nem éppen jó hírek keringenek a világhálón: többszörösen eladott helyjegyek, tumultus, nem létező kocsik és ülőhelyek. Még szerencse, hogy fekvőhelyes fülkébe váltottunk jegyet; a kusettben állítólag nincs fennforgás. Persze azért volt …
„Folyékony szerelem” és kiábrándulás – Badacsony-fíling és borturizmus
A Római út alá nem megyünk! – határoztuk el végérvényesen. A megérkezést követő fagyizást és a búcsúkávét leszámítva sikerült is betartani a fogadalmat; illetve boltba „lejártunk” reggeliért, mert más élelmiszerüzlet sajnos nincs az említett Római út közelében. A rablósort viszont sikerült messze elkerülni. Hogy erre miért volt/van szükség, arról majd később. Az elmúlt évtizedben elég …
Tudunk-e retró strandon élményfürdőzni?
Az 50-es, 60-as években számos magyarországi városban, sőt kisebb településeken is, létesültek strandok és fedett uszodák, hogy „államilag” mindenki számára elérhetővé tegyék az intézményesített fürdőzést, mely régen fényűzésnek, úri passziónak számított. Ezek a strandok a könnyű megközelíthetőség érdekében általában a belvároshoz közel eső területeken épültek fel. Ma már erősen leromlott állagú, avíttnak tűnő bódésoraikkal, pihenésre …
Női akt egyházi környezetben – A Kálvária tér harmóniája
Néha meglepően harmonikusan tudnak elrendeződni, és egymás mellett létezni olyan dolgok, amiket külön-külön nem igazán szeretek. Tökéletes példa erre a zalaegerszegi Rózsák tere (ami a köztudatban még mindig Kálvária térként szerepel). Kápolna temetővel, Kisfaludi Strobl Zsigmond „A kis makrancos” szobra, református templom -és hivatal, evangélikus egyházközösségi hivatal, liget és park, olajipari munkásoknak épített sem nem …
A csokoládé mint művészeti tudatmódosító – Hogyan válasszunk könyvekhez csokit?
Van elég könyvem és csokim, úgyhogy tőlem akár Amerikát is megtámadhatjuk 🙂 – körülbelül ez jutott eszembe, a karácsony utáni takarítás közben. Az ünnepi dekoráció eltűnt, az ajándékok a polcokra, szekrényekbe kerültek; ezzel a furcsa momentummal kezdve meg funkcionális életüket. Az ajándék, mint misztikum megszűnt, használati tárgy lett: a könyv olvashatóvá, a csoki ehetővé vált. …
Tütü a Pontház előtt – Hangulatváltás a Kossuth téren
Nem is történhet jobb dolog egy hétköznapokon nem túl mozgalmas belvárosi kis térrel, minthogy az adventi időszakban leparkol rajta egy dizájnos busz. És ugyanígy; nem történhet jobb dolog egy kiszuperált régi busszal, minthogy kicsinosítva és „felturbózva” szórakoztatásra, legfőképp gasztronómiai célokra használják. Már tavaly télen is nagy feltűnést keltett a zalaegerszegi Kossuth téren ideiglenesen állomásozó Tütü …
(Mű)élvezetes lépcsőzések – A lépcső geometriája és szimbolikája
Semmi különös, csak lépcsők. Legtöbbször figyelemre sem méltatjuk őket; maximum bosszankodunk, ha túl magasra kell menni, ha hideg, esős/havas napokon csúszóssá válnak, vagy ha úgy széttöredeznek, hogy az már balesetveszélyes. Lényük és lényegük a funkcióban rejlik, és ennyi. Ez a funkcionalitás azonban erősen hanyatlóban van, mert a legtöbb helyen már a liftek uralják a szintkülönbségek …
Vissza a moziszékbe! – Kulturális árukapcsolás a művészmozikban
Vissza a jövőbe, és a moziba! Ez a jó kis képzavar azért jutott eszembe, mert a napokban valamelyik tévécsatornán belefutottam a Vissza a jövőbe filmtrilógia első részébe, és rájöttem, hogy ez volt az első film, amit szülői felügyelet nélkül nézhettem meg a moziban, és a nagyteremben! Hogy matiné előadás volt -e, vagy a kora esti …