A vidéki kultúra nemcsak az, ami a lokalitásból fakad, hanem ami folyamatosan képes reagálni a globális hatásokra.
Lehetett volna Cseh Tamás miatt is, mert olyan jól nézett ki, ahogy a fiával abban a 2000-es filmben álltak az étkezőkocsi pultjánál. Aztán kiborult a sör („Anyád fényképe elázik, bazdmeg!”), miközben robogott a vonat észak felé. Szóval azóta ott motoszkált, hogy egy ilyen vonattal Krakkóba azért el kéne… majd egyszer. Meg hát ott van a …
Bajban lennék, ha össze kellene számolnom, hogy az elmúlt tizenöt évben hány képzőművészeti kiállításon voltam; határon innen és túl, munka miatt vagy éppen csak kíváncsiságból, kedvtelésből. Elég sokféle tárlatot láttam már. A hagyományos múzeumi elrendezésűtől kezdve, a különféle interaktív elemekkel, performanszokkal, hang-és fényhatásokkal gazdagított beltéri és szabadtéri bemutatókig szinte minden megvolt. 🙂 Meglepetések viszont mindig …
Karácsonyra elkészültek a KulTour-Vidék képeslapok! 2×4 zalaegerszegi kapu látható a felvételeken. Saját fotó, saját dizájn, limitált kiadás. Remélhetőleg lesz folytatás is. 🙂
1 forint 50 fillér volt az ára annak sósperecnek, amit az az Eszti nevű lány adott a kezembe hétről hétre, aki a zalaegerszegi piac vásárcsarnokában dolgozott; amikor én még ovis voltam. A jobb oldalon volt a pékség, kígyózott előtte a sor péntek reggelente. Vagyis már inkább 10 óra után jártunk, de a nagyanyámnak az még …
Már évek óta gyűjtöm a kapukat, ajtókat, kilincseket; mármint képileg. Nemcsak Zalaegerszegen örökítek meg egy-egy érdekesebb darabot, hanem bárhol, ahol járok. Konkrét tervem nem volt velük, csak – az épületekhez hasonlóan – érdekel a kopottságuk, díszítésük, meg mindaz amit ráfirkáltak, hozzájuk toldottak az évtizedek alatt. Merthogy ajtót, kaput, ritkán cserél az ember, így számtalan „réteg” …
Most ilyen csajosan kezdem, hogy vajon melyik szexibb: a követ emelő munkás, az Íjász, vagy netán az Ad astra? Deákot szóba se hozom, ő nem az a kategória, maradjon egyszerűen csak bölcs. Nyilván köztéri szobrokról van szó, felütésképpen zalaegerszegiekről. (Illetve ez így nem teljesen igaz, hiszen például Kisfaludi Strobl Zsigmond műveiből több példány is fut …
Októberi rizling bor-keresés a Badacsonyi Borvidék pincéiben. Egy kis gyalogtúra az őszi napsütésben, szőlőevés, borkóstolás, beszélgetés a borászokkal: termőhelyekről, fajtákról, oltásról, idei fagykárokról. A háttérben a Gulács. 2013-óta szerveznek a badacsonyi régióba Bortriatlont a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület tagjai. Ez évente három tematikus bortúrát jelent; a májusi hétvégén a szürkebarátot, a júniusin a kéknyelűt, az …
Paprikás krumplit mindenki tud főzni, titokban még az is, aki azt kamuzza, hogy tojást se. Nem a gasztronómia és a szakácsművészet csúcsa, de arra biztosan jó, hogy jóllakassunk vele néhány osztálynyi kisdobost. Azelás-völgy; Madarak és Fák Napja; nyolcvanas évek közepe. Pattogó tábortűz, SZUKU-szag, kinyúlt Puma-melegítők. A pedagógus ideges: bogrács körül rohangálni veszélyes. Ki kockázza fel …
Kosztolányi szülővárosában mi más is lehetne a legszebb szó, mint a szecesszió. Persze, ez nem magyar szó (mint az írózseni tízes gyűjteményének darabjai), de a hangalak és a jelentés (kivonulás, elszakadás), valamint a művészeti irányzat, melyet jelképez, mindenképpen a „legek” közé emeli. Raichle-paolta homlokzat… Mondhattam volna a szeszély-t is, ami a másik nagy kedvencem; …
Talán az óvodai tejbedara szörnyű emléke, majd az iskolában kiosztott briós/karamellás tej éveken át kísértő rémképe volt az oka annak, hogy a reggelit hosszú ideig szabotáltam. A szüleim persze próbálkoztak egy darabig mindenféle kenyérre kenhető, meg zsemlébe való akármicsodákkal. Kísérleti jelleggel édes kakaóval, teával; hisz’ nem illik üres gyomorral iskolába menni. Többnyire mégis úgy mentem. …