Még március elején Németországban jártunk, és bár abszolút magánjellegű volt az utazás, a köztér-mániámról sajnos nem tudok lemondani. Az egy hét alatt sokféle stílust láttunk, és ebből a kavalkádból most két olyan épületet/épületrészletet szeretnék megmutatni, amik abszolút 21. századiak, hiszen a 2000-es években születtek.
Szakrális
Az első épület Kölnben található, mégpedig az Ehrenfeld városrészben. Ebben a nyüzsgő, sokszínű, multikulturális negyedben épült fel 2017-ben a Kölni Központi Mecset, ami ezzel Németország legnagyobb mecsete is lett. Az épület első ránézésre engem kicsit a brutalista építészetre emlékeztet, bár az üvegbetoldásokkal nagyon szépen oldják a homlokzat látszólagos zártságát, betonszerűségét. Amúgy neo-oszmán stílusban épült, ötvözve az oszmán mecset-és minaretépítés hagyományait a modern stíluselemekkel.
A belső terek hihetetlenül lágyak és visszafogottak a külső látványhoz képest. Puha szőnyegek, nyugodt színek, egyszerű, ám nagyon látványos díszítőelemek találhatók a padlózattól a kupolaszerű (égboltra nyíló) üvegmennyeztig. Még egy kívülálló számára is olyan érzés bent lenni, mintha hirtelen a világ összes gondjától megszabadulnánk. Engem teljesen lenyűgözött az üvegablakok és a paravánszerű falak játéka, összhatása. Ha valaki Kölnben jár, mindenképpen látogassa meg. A mecsethez egy kulturális központ is csatlakozik, ahol üzletek, ajándék- és könyvesbolt, kávézó, étterem található. Teljesen nyitott, bárki bemehet. Csoda finom török teákat, édességeket árulnak és nagyon kedvesen fogadják a betérőt.
Profán
Nem vagyok egy nagy shoppingoló, külföldön meg pláne nem a bevásárlóközpontokba futok először. Frankfurtban viszont nagyon tudatosan mentem a 2009-ben épült MyZeil felé. Az Internetnek hála, korábban elém került néhány olyan fotó az épületről, ami miatt felvettem a „mindenképpen látni kell” listára. Mert futurisztikus a javából! A térélményről nem is beszélve. Egy gigantikus üveghomlokzat az egész, melybe egy „üvegalagút” fut bele; emiatt kívülről egy horpadás látszik az épületen.
Az olasz tervező (Massimiliano Fuksas) koncepciója az volt, hogy a házon belüli fizikai és vizuális kapcsolatok révén egy vertikális várost hozzon létre. Valóban, mintha a „horizontális” fogalma értelmét veszítené ebben a térben. Az organikusan kialakított acél-üvegtető dőlésszöge pedig ezen túlmenően is egy különös látványvilágot eredményez. Arra persze nagyon odafigyeltek, hogy a kilátás a város klasszikus és modern épületeire szintén hangsúlyos legyen. Tulajdonképpen úgy rohangáltam egyik üvegfaltól a másikig, mint egy idióta; és nem tudtam, hogy kifelé nézzek, vagy befelé. De szerencsére még voltak páran, akik nem az üzleteket, hanem az épületet csodálták.
Mindezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy egy-egy utazás alkalmával ne csak a régi, klasszik épületeket nézzük/keressük, hanem napjaink építészeti megoldásait is. Sokat lehet(ne) tanulni belőle.
Légy KÉPben a KulTour-Vidékkel! 🙂
